Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
48 De van egy elvi szempont is, a melynek alapján részemről a névleges kerületi börtönök és a törvényszéki és járásbirósági fogházak felett gyakorlandó felügyeletet a közvádlói teendőkkel, statisztikai adatok gyűjtésével, különböző átalányok kezelésével, ügyészségi adminisztráczióval stb. amúgy is túlhalmozott királyi ügyészeknek kezéből kiveendőnek vélem. És ez a szempont abban áll, hogy a közvádló a büntető eljárás egész folyama alatt ellenfele a vádlottnak, ezzel szemben az elkövetett büntetendő cselekmény megtorlását követelő államnak érdekeit képviseli, a vádlottnak «makacs tagadása», a végtárgyalás alkalmával az ügyészszel szemben tanúsított illetlen magaviseleté stb., könnyen ellenszenvre indíthatja őt, és az a körülmény, hogy ugyanez az egyén a reá kimért szabadság- vesztés büntetés végrehajtása alatt a volt ellenfélnek: a közvádlónak felügyelete alá, discretionárius fegyelmi hatalmába adatik, még a kötelességeinek teljes öntudatában levő, humánus és méltányos kir. ügyészt is — az emberi természet általános gyarlóságánál fogva — helytelen intézkedésekre ragadhatja. Eszemágában sincs evvel a legtávolabbról is kifogásolni jelenlegi kir. ügyészi karunkat, a melyre igazán el lehet mondani, hogy legnagyobb részben európai színvonalon álló tagokból áll, a melyre minden magyar büntetőjogász büszke lehet és a melynek vezetésében, (mint a két főügyésznek a törvényszéki és járásbirósági fogházak jelen állapotairól az igazságügyminiszterhez intézett, többször hivatkozott jelentése is fényesen mutatja), épen olyan szabadelvű, mint szakavatott, ügybuzgó és gondos felfogás érvényesül. Megengedem még azt is, hogy ide vonatkozó aggályaim mai ügyészi karunkkal szemben és annak jelenlegi vezetése mellett, feleslegesek. De ügyészi karunk szelleme változhatik. És különösen tekintettel erre az eshetőségre, ki kell emelnem azt, hogy a vádlónak végrehajtó közeggé változtatása (már magánál a mindnyájunkkal közös, tökéletlen emberi természeténél fogva), azzal a veszélylyel járhat, hogy a büntetés végrehajtása nem lesz egyedül objektív szempontoktól vezérlett. — De mindezeken kívül helytelennek tartom a főfelügyeleti jognak részben az igazságügyminiszteriumra, részben a főügyészei
