Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
29 a hitnek szükségességét minden emberi lényre nézve, sőt nyíltan kijelentem, hogy magam sem tudnék el lenni ezek nélkül. Nem akarom tagadásba vonni a vallásosság emelésének javító, erkölcsnemesítö hatását és azt sem, hogy a társadalom legelve- temedettebb, erkölcsileg többnyire a legnagyobb mértékben siilyedt osztályából vett nőknek javítására vállalkozni oly magasztos feladat, a mely a keresztény szeretet gyengéd apostolai: a tiszteletreméltó apáczák számára minden elfogulatlan és higgadt ember részéről biztosítja a feltétlen hódolatot. De minden szakférfi egyet fog érteni abban, hogy a szabadságvesztés büntetés tartalma ma nem merül ki, sem a sokat imádkoztatásban, sem egy néhány kézi munkanem megtanításában. E helyett a törvényben elfogadott büntetési rendszernek végrehajtására van szükség. Erre pedig valamely pusztán vallási jellegű szövetkezet tagjai, külön kiképzésük nélkül, semmi esetre sem képesek. Nem kell a dolgot bővebben fejtegetnem, csak azt a kérdést kell felvetnem, hogy valósul meg ma a törvényünkben elfogadott ír rendszer a női fegyenczeknél ? Semmiképen sem. A valóságban a büntetési rendszernek egyik fokozata sem hajtatik végre, sem a magán elzárás, sem a szakszerűen, megfelelő szabályozás alkalmazásával, végrehajtott közös munkáltatás, sem a közvetítő-intézetbe helyezés. Büntető törvényünk tehát érvényre emelt egy büntetési rendszert, ezzel kijelentette, hogy ezt helyesnek tartja és mégis a végrehajtó hatóság az elítéltek egy egész osztályára nézve még csak a kísérletet se teszi meg e rendszer keresztülvitelére. Ez annyival inkább szembeszökő viszásság, mert néhány imának és egyik-másik kézi munkaágnak megtanulásától magában véve bizonyára nem lehet se erkölcsi javulást, se elrettentést várni. És teljesen igaza van Tóth LőaiNcznek, midőn kijelenti: «a jámbor apáczák, a mit szelíd, emberséges bánással és imádsággal véghez vihetnek, tiszteletet érdemlő módon megteszik, de kétlem, hogy a hol fegyelem tekintetében nagyobb erélyre és 225
