Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Balogh Jenő: Börtönügyi viszonyaink reformjához [39., 1888]
30 szigorra volna szükség, a kívánalmakat kielégítenék és valóban gyakori és megdöbbentő számmal fordul elő a visszaesés.20 A megfelelő osztályozás hiányában és laza fegyelem mellett még jobban gyakorolhatja rontó befolyását az amúgy is óriási mérvben túltengő közös elzárás, a mi e fegyházban kétszeresen veszélyes, egyrészt az intézet túltömöttségénél fogva, másrészt azért, mert itt található a legnagyobb változatosságban együtt a megrögzött, teljesen elaljasodott gonosztevő asz- szony, és a csak pillanatra, talán könnyelműségből, talán szerencsétlen, viszonyok közt megtántorodott nő, kit azonban az emberi természet gyarlóságánál fogva oly könnyű, végleg a bún útjára terelni. Végül hangsúlyoznom kell azt, hogy a mai szervezet mellett az állam érdekeinek képviselete és az ennek czéljából foganatosított ellenőrzés valóban fictiv. Mindezek alapján azt kell óhajtandónak jeleznem, hogy bontassék fel az apáczákkal kötött szerződés lehetőleg mielőbb és bizassék a/egyház kezelése, (felügyelőnők alkalmazásával és kellő ellenőrzés mellett szükség esetén egy teljesen kifogástalan férfi igazgató vezetése alatt) szakszerüleg kiképzendő nőhivatalnokokra. A női fegyházakat egyes külföldi államokban (pl. Amerikában) is női tisztviselők vezetik és pedig teljesen kifogástalanul. Magyarországon, hol — sajnos —annyira kifejlődött már a művelt női proletariátus, bizonyára könnyen fog a börtönügyi igaz/ gatás erre a feladatra is teljesen megfelelő erőket találni. Es e nőhivatalnokok alkalmazásával bizonyára hatályosabb lesz a büntetés végrehajtása, mint most. Azonkívül az állami kezelés behozatala — a mint a többi büntetési intézetekben — úgy bizonyára itt még inkább növelni fogja az állam jövedelmeit és az így emelkedett jövedelemből lassankint fedezhetők lesznek a szomorú építkezési viszonyok által követelt új kiadások is. — Azok után, a miket fennebb fegyházaink túlzsúfoltságáról előadtam, azt kellene hinnünk, hogy legalább is az összes fegy- házra ítéltek elhelyezve vannak a fegyházakban. A dolog azonban egyáltalában nem így áll. 20 Tóth Lőrincz A rabnranka czímű ért. 61—62. 1. 226
