Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)
Podhorányi Gyula: A bírói szervezet [36., 1887]
21 nainál, s kipróbált szakképzettségénél fogva a helyes és alapos judicatura őre s közvetítője legyen. Ezen új irány, utat fog nyitni egy új rendszer behozatalának az elnöki hatáskör meghatározása, az elnöki, következőleg a tanácselnöki állomások betöltésénei figyelembe veendő s teljes szigorral s következetességgel alkalmazásba veendő különleges minősítés megállapítására nézve, mert a helyes igazságügyi politica követelményeivel nem egyeztethető semmikép össze az oly rendszer fentartása, a mely az elnököket egyszerű számfejtő közegekké, közönséges manipulánsokká minősíti, az oly rendszer fentartása, a melynek uralma alatt még a közelmúltban a politikai tekintetek, a melyek az igazságszolgáltatás érdekeit vajmi ritkán mozdították elő, olykor-olykor felszínre kerültek. Ezen thema felett még sokat lehetne elmélkedni. Sajnos, hogy a biró, bármily állást foglaljon is el, a mostani súlyos körülmények közepette legjobb akarata mellett sem mozdíthatja elő megfelelően a jogfejlődés közérdekeit. Bizonyára találkozni fognak függetlenebb állású egyesek, a kik a jogfejlődés bátor előharczosaiként a magyar jogirodalom s a napirenden levő reform-kérdések érdekeben mélyebbie ható tudományos apparátussal a külföld ide vonatkozó intézményeinek a részletekre is kiható ösmertetése, s összehasonlítása útján tovább füzendik a jelen szerény alakban megindított eszmemenetet, s magasabbra lobogtatni fogják a jogfejlődés zászlaját, hogy annak magasztos jelvénye alatt sorakozva, győzelemre vezessék s diadalra juttassák a jog és igazság szent és sérthetetlen elveit. Hátra volna még a szóbeliség és közvetlenség elvére fektetendő polgári eljárásban helyt foglaló perorvoslati rendszer fejtegetése. Nem akarván azonban visszaélni az igen tisztelt teljes ülés már szerfelett igénybe vett, s meg nem érdemlett türelmével, erre vonatkozólag egyszerűen utalni van szerencsém a «Jog- tudományi Közlöny» hasábjain a múlt év folyamán nyilvánosságra hozott irányt nem adó czikksorozatomra, s ezzel fejezem be előadásomat azon hitben, hogy még keresni fogok alkalmat a fenforgó kérdéshez — midőn az concretebb alakot ölt magára — hozzászólani. (Éljenzés.) Ш