Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 4-5. kötet (34-50. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 4. (Budapest, 1890)

Podhorányi Gyula: A bírói szervezet [36., 1887]

22

Elnök Csemegi Károly : A most hallott felolvasás, úgy mint több előde, termékeny volt kiváló eszmékben, termékeny volt az intézmény alapjainak, valamint egyes részleteinek helyes megbirálásában és a következmények kifejtésében.

Mindnyájan tudjuk és régen érezzük, hogy igazságügyi calamitásainkon rendszerváltozás nélkül segíteni nem lehet; hogy azon minduntalan ismétlődő kísérletek, foltozások, kinevezések, szaporítások, apasztások, áthelyezések, visitálások, egytöl- egyig — kétes jellegű palliativ eszközök, melyekre vonatkozólag már csaknem két évtizednek nagyon szomorú tapasztalatai feleltek, és melyek tovább fűződve, a szomorú tapasztalatokat még szomorúabbakkal fogják tetőzni. Ezen az úton, ebben a keretben minden reményről le kell mondania annak, a ki Magyarország igazságügyének helyes előmozdítását tűzi ki czélul. (Helyeslés.)

Szembe kell szállni a helyzet nehézségeivel. Csodákat mi sem fogunk mívelni. Más úton, mint a hogy más civilizált államok igazságügyi rendszerük javításához eljutottak, más úton Isten különös kegyelme nekünk sem fog semmiféle csodaszerű ötlet által a véletlen vak szerencse, vagy egy varázshatású esemény által kimenekülést, boldogulást nyújtani.

Azon fáradságos út, melyet mások megtettek; azon higgadt, mély, alapos és elfogulatlan analysise a helyzetnek, azon előítélet és elfogultság nélküli megítélése minden egyes részletnek; az eszközök teljes és tüzetes. — kizárólag a czél szempontja által irányzott szemügyre vétele; végre annak erős és tántorít- hatlan elhatározása, hogy félretéve minden osztályérdekre és elavúlt velleitásra való tekintetet, kizárólag az említett analysis és felismerés eredményét fogjuk követni igazságügyünk regene- ratiójánál: egyedül ez képes igen nagy bajainkon, — és higyjék meg az illetők — a hazánkat nagy veszélylyel fenyegető igazságügyi bajokon segíteni.

Nem ok nélkül mondom ezeket és habár azon felhőalakzatokról nem is akarok tüzetesebben beszélni, melyeket némelyek amott a borongó távolban fenyegetőzni látnak: annyira izolálva a szemünk előtt történő dolgoktól még sem vagyok, hogy kizárólag theoretikus álmodozások kedvéért állítottam volna azt, a mit előre bocsátani szerencsém volt. (Halljuk!)

112