Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
25 Az előbbieknek ismérveit a törvény határozván meg az alkalmazandó büntetés az ismérvek fenforgása esetén adva van. A fegyelmi vétségeknél azonban a törvény csak egy általános fogalommeghatározást ad, a melynek fenforgása esetén a 9. §.-ban fölsorolt négy büntetés egyike veendő alkalmazásba. A tiszti ügyész indítványa fegyelmi ügyekben nélkülözi ennek következtében azon törvényes korlátokat, a melyekkel a közvádló indítványa büntetendő cselekményre vonatkozólag bír. De legnyomósabb ellenvetésünk a tiszti ügyész jogköre ellenében az, hogy a hatáskörök és büntetések önkényszerű elhatáiolása egy oly közeg kezébe adatik, a mely ezen jognál fogva a vétkesség súlyosságához mért büntetést megállapítani hivatva nem is lehet. Akkor, midőn a cselekménynek csak általános ismérveit tudjuk megállapitani és a büntetést a biró belátására bízzuk, a mint ez a fegyelmi eljárás keretén belül történik, több elsőfokú hatóságnak felállítása nemcsak nem indokolt, hanem minden tekintetben czélszerütlennek mutatkozik. A hiba, mely a javaslat készítésénél e tekintetben elkövettetett, különösen evidens a jogorvoslat kérdésében. Őzéiként lett kitűzve, hogy lehetőleg minden fegyelmi ügy a belügyminisztérium vizsgálatának és Ítélkezésének legyen fen- tartva. E mellett két elsőfokú fegyelmi hatóság lett megállapítva, a melyeknek egyike egyúttal felülvizsgálati fóruma a másiknak. A fegyelmi hatóságoknak ekkénti szervezése következtében szük- ségszerűleg beállott az, hogy a csekélyebb büntetéssel sújtott fegyelmi vétségek esetében három ítélkező forum, a súlyosabb esetekben pedig csak kettő állapíttatott meg. A fegyelmi eljárás alaki szabványait lehetőleg némi egyszerűsítéssel át kellene venni az 1871. VIII. t.-cz. 4. fejezetéből. A javaslatban szervezett eljárás, a melynek folyamán a hivatal- vesztés, a szolgálati képtelenség, végkielégítési és nyugdíjigény elvonása mint a büntetés következménye kimondható, mindennemű alakszerűséget nélkülöz, és melynél a törvény még annak kimondását sem tartja szükségesnek, hogy az ily eljárásról jegyzőkönyv vezettessék, és hogy ez ki által íratandó alá, — magában a bíráskodásban sziikségszerűleg bizonyos fegyelmetlenséget kell, hogy előidézzen és az önkénykedésnek tág tért nyit, a mely úgy az állami érdek, mint esetleg a közhivatalnok érdeke elenére érvé07
