Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
и irányban követelhesse. Azon kevés vonatkoztatásból, a melyekből a javaslat által szem előtt tartott eljárásra némi következtetést lehet vonni, azon végeredményt kell megállapítanunk, hogy a fegyelmi hatóság előtt a közvetlenség és a szóbeliség teljesem ki van zárva. A javaslat értelmében a köztisztviselő nem idéztetik meg még az elsőfokú fegyelmi hatóság elé sem; a tanuk kihallgatása és megesketése nem történik a bíróság előtt: hanem a vádolt köztisztviselő az 5. §. értelmében védekezésében a befejezett vizsgálat után írásbeli nyilatkozati jogra szoríttatik;1 a tanuk meghiteltetése, a mennyiben azt a vizsgáló közeg szükségesnek tartja, az eljárás folyamán eszközöltetik. Még ha elfogadtatik is azon hatósági szervezet, melyet a javaslat felállít, akkor is kívánatos, hogy a köztisztviselő jogai a védekezés tekintetében elismertessenek. És az első sorban épen a javaslatban feltiintett bíróság összeállítását tartva szem előtt, biztosítani kell neki azon jogot, hogy a bírák személye ellen, a mennyiben azon érdekeltségi körülmények forognak fen, a melyek még polgári ügyben is a perlekedő feleket a biró szemelye ellen emelhető kifogás tételére jogosítják, szintén élhessen e kifogással. Az, hogy a fegyelmi eljárásban nélkülözhető volna azon fő kellék, hogy a biró elfogulatlansága biztosítva legyen, még ha az ügy tisztán közigazgatásinak ismertetik is el — mint a milyennek a javaslat tekinti, — nem indokolható. Eltekintve tehát a fegyelmi hatóságnak mikénti szervezésétől, a vizsgálatot és az. ítélkezést nem szabadna ugyanazon közegekre bízni, hanem lehetőleg oda kell törekedni, hogy e két íunetió különböző közegek által teljesítessék. Magát a vizsgálatot pedig olyannak kell tekinteni, a mely a fegyelmi ügyben való Ítélkezést csak előkészíti, miért is a tanuk meghiteltetése is a vizsgálat folyamán csak azon esetre volna szorítandó, a midőn azoknak megjelenése a fegyelmi tárgyaláson akár személyi, akár tárgyi okokból nehézségekbe ütköznék. Már érintettem volt azon inconsequentiát, mely előáll abból, hogy a javaslat értelmében a tiszti ügyész állapítja meg concret esetben a hatóságot, a mely elsőfokúlag eljár. Ily jognak a tiszti ügyészre való ruházása téves felfogáson alapul. A bűntett, a vétség és a fegyelmi vétség közt ugyanis lényeges különbség állapítható meg. 66
