Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
11 jelzett ügyekben mint az utolsó forum továbbra is fenntartatik, kívánatosnak és szükségesnek tetszik, annak eljárását a fegyelmi ügyekben törvény által meghatározni. Mert a jelenlegi szervezet mellett is a belügyminisztérium kebelében alakított fegyelmi bizottság szervezete két irányban okvetlenül kiégészítést igényel. A javaslat második §-ának c) pontja értelmében mindegyik miniszter jogosítva van a közhivatalnok ellen fegyelmi eljárást elrendelni, ha a kötelesség megsértése a tárczájához tartozó teendőkre vonatkozik. Ezen jogon túl azonban befolyása a fegyelmi eljárásra megszűnik, és a javaslat 11. pontja értelmében csakis az eljárás eredménye közlendő vele. Az ítélkezés az ily ügyben utolsó fokban a belügyminisztert illeti meg. Már pedig ha az utolsó fokban is a szakértelemnek némi biztosítékát keressük, és ha másrészt azon jogos befolyást, mely minden tárcza vezetőjének a vizsgálat elrendelési jogával megadatik, következetesen érvényre akarjuk juttatni, megkivántatnék, hogy a belügyminisztérium kebelében alakított fegyelmi bizottságnak ülésében, a melyben az ily más minisztérium meghagyása folytán megindított fegyelmi ügy tár- gyaltatik, az illető minisztérium részéről kinevezett biztos, mint ama fegyelmi ügynek előadója közreműködjék. A második szervezeti változás, a mely e bizottság összeállításában megkivántatik, az, hogy annak mindegyik ülésében az igazságügyminiszter kiküldöttje is kell, hogy részt vegyen, és ezáltal a jogi elem kellő érvényre jusson, és kellő kép visel tetést találjon. Mert ha elismertetik, hogy a legfelsőbb fegyelmi hatóság hivatva van minden egyes concret esetben a törvényt egyformán alkalmazni és értelmezni és oda kell törekedni, hogy a belügyminisztériumnak ebbeli határozatai lehetőleg az alkalmazott elveknek praegnans kifejezését adják, és ezáltal a közhivatalnok magának biztos tudomást szerezhessen, hogy a törvénynek ilyen vagy olyan alkalmazása esetleg fegyelmi büntetést vonand maga után, akkor gondoskodnunk kell a bizottságnak oly alapon összeállításáról, a mely ezen feladat megoldását lehetségesíti. Ama felfogás, hogy a köztörvényhatósági tisztviselő fegyelmi ügye kizárólagos közigazgatási ügy, nem lehet a megfelelő, ha úgy az ezen eljárás folyamán kiszabható büntetéseket, mind pedig az ezen büntetéseknek vagyonjogi folyományait tekintjük. A czélba vett reformnál vezérelvet kell, hogy az képezzen, miszerint a közigaz53
