Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Jellinek Arthur: A törvényhatósági tisztviselők, segéd- és kezelő-személyzet elleni fegyelmi eljárásról [29., 1886]
A fegyelmi bíróság elnöke tellát hármas functiót összpontosít saját személyében: vizsgálatot elrendelő, ítélkező és vádló közeg. Mert azon joga, hogy. a saját elnöklete alatt hozott ítélet ellen felebbezéssel élhet, ö reá ruházza azon teendőt, a mely a helyes szervezés mellett a vádat képviselő közeget illeti meg, és a javaslat értelmében a főispán jogosítva van az olyan ítélet ellen is felebbezéssel élni, a melynek meghozatalához saját döntő szavazatával hozzájárult. HL A javaslat a közigazgatási bizottsági fegyelmi választmány mellett, mint elsőfokú fegyelmi hatóságot elismeri a 6. §-ban az alispánt, illetve a polgármestert. E két fegyelmi hatóság hatásköre a kiszabható büntetésben leli megvonását, a melyet első sorban a tiszti ügyész határoz meg indítványában, a mennyiben az általa indítványba hozott kirovandó fenyíték minősége szerint az ügy elsőfokú elintézése majd az egyik, majd a másik hatóságot illeti meg. A tiszti ügyészt tehát a fegyelmi eljárás folyamán a correetionalisatiónak egy bizonyos neme illeti meg, a mely a gyakorlatban a legnagyobb nehézségeket és ellentmondásokat eredményezi. Ha ugyanis egy concret esetben a köztisztviselőt terhelő vétség a tiszti ügyész indítványa folytán csakis pénzbüntetéssel 50 írtig büntetendő, és az alispán vagy a polgármester csakis ilyen büntetést szab ki, az illető fegyelmi ügy, ha felebbe- zés folytán a közigazgatási bizottsághoz, vagy a javaslat értelmében a belügyminisztériumhoz kerül elbírálás végett, ennek folytán súlyosabb büntetés nem alkalmazható, mint a melyre nézve az elsőfokú hatóság, a jelen esetben az alispán jogosítva volt. Ha tehát czélszerüségi okok javasolják, hogy két elsőfokú fegyelmi hatóság ismertessék el, a melynek hatásköre a büntetés minőségétől tétessék függővé, úgy az eljárás további folyamán az ezen elsőfokú hatóságok határozatai ellen nem lehet a jogorvoslatok tekintetében szükséges és kívánatos egyöntetűséget létesíteni, ha csak el nem ismertetik, hogy minden fegyelmi ügy utolsó fokban ugyanazon hatóság elbírálásának legyen alávetve. Csak ezen az úton lehet a fegyelmi eljárás folyamán bizonyos egyöntetű elveket megállapítani, a melyek az eset individualisatióját ki nem я
