Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
34 mozgott, hanem a legapróbb részletekig, az utolsó vonásig találó volt. A tanuk vallomásaiból állította össze a képet s kézzelfoghatóvá tette vádló színlelését. Kifejtette ennek a színlelésnek két rendbeli nagy okát: a hiúságot és a kapzsiságot. Koux híres ember akart lenni s nagy összegű kártérítésre speculált. Megtévesztette a buzgó, de sentimentalis vizsgáló bírót, mert akkor is komédiá- zott, a mikor a pap a szentséggel közeledett felé s a mikor a vizsgáló biró mindenre kérte, a mi szent, hogy mondjon igazat. Lépre vitte az államügyészt, a ki elég naiv volt s azt is terhelő körülménynek vette, hogy Koux lábai az Armand zsebkendőjével voltak összekötve. Nem idézek Lachaud beszédéből, mert az egészet le kellene fordítanom. IJjabb és újabb elolvasás után csak megerősödöm abbeli nézetemben, hogy ez legkiválóbb beszéde. Az esküdtszék Armand-t felmentette, de a törvényszék, ennek daczára, 20,000 frank kártérítésre ítélte ; a mi nyilván ellenmondás volt s nagyon érthető, hogy a cour de cassation ezt az ítéletet megsemmisítette. íme rövid foglalatja azon fontosabb és érdekesebb eseteknek, Lachaud gyűjteményéből s egy pár vonás, egy pár idézet beszédeiből. Ha valaki, úgy én érzem legjobban, hogy mily sovány és száraz kivonat ez, s hogy mily halvány képét tudtam adni a nagy szónoknak és ügyvédnek. S ha mégis elő merek állni, azt azon tudatban teszem, hogy nálunk az ily kísérlet se czéltalan s van, vagy lehet legalább bizonyos haszna. Szabadjon különben ez alkalomból jogi állapotaink némely árnyoldalára rámutatnom. A mi édes hazánkban azok közül, a kik írnak, sokan úgy el vannak telve önmagukkal — s ezek a nagyképűek — hogy minden oly törekvést, mely nem mesterségükbe vág, vagy nem szájuk íze szerint van, souverain lenézéssel fogadnak ; azok pedig a kik nem írnak, természeti iszonynyal viselkednek a scriblerek iránt és saját apró-cseprő dolgaik vagy napi foglalkozásuk igájába görnyedve, czéltalannak, feltűnési jeleskedésnek tartanak minden ilyen irka-firkát. Hogy én se égjük, se másik felekezetnek dölyfösségével vagy alantjáróságával nem törődöm, eléggé megfogható. írtam azok számára, a kiknek érzékük van az ügyvédi hivatás iránt, de a kiknek sem idejük, sem 34
