Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
35 kedvük nincs, két vaskos kötet átolvasására, hanem szívesek szentelni egy órát nekem, a ki tájékozást kívántam nyújtani azon nagy ügyek felől, a melyekben Lachaud, mint védő szerepelt. Az is szembeszökő, hogy szüntelen panaszkodunk. A biró és tanár azt hangoztatja, hogy tenger-dolga van; az ügyvéd és közjegyző viszont azon panaszkodik, hogy nincs elég dolga. Senki sincs megelégedve sorsával és pályájával. Mindenki újabb és újabb állás felé tendál. Ezt fejezi ki páratlan humoristánk, legújabb müvében: * «Magyarországon senki sem azért lép valamely poziczióra, hogy ott megmaradjon. A járásbiró nem azért lesz járásbiróvá, mert tetszik neki ez a pálya s mert a legszebb életfeladatnak tartaná, a szegény embernek szolgáltatni igazságot. Oh dehogy, ő szep- temvir akar lenni, vagy talán főügyész . . ez neki csak átmenet. A képviselő sem azért jön be a házba, mert erőt és ambicziót érez magában a törvények alkotásában részt venni. Neki ez csak átmenet . . a hely, a honnan lesben várja a szerencsét. Az ügyvédség is átmenet, az alispánság is. . . Itt minden ember kényte- lenségből van a maga helyén. (De meg is látszik!) s csak átutazóban érzi magát. Örökösen keze ügyében van az úti táska, a mely többnyire üres.» — Mikszáth nyomán folytathatnám: Ebbe az úti táskába éppen bele férne az ügyvédnek irodalmi czókmókja. Dolgozzon az íróasztal mellett, mig rá kerül a sor, hogy mint kitűnő «szóöntő» érvényesítheti ritka tehetségeit. De visszatérek tárgyamhoz. Az az ellenvetés közel fekvő, hogy jobb lett volna a bűnesetek kivonatozása helyett jellemrajzot nyújtani. Erre csak azt mondhatom, hogy ez oly követelmény, mintha egy kritikus a referenstől azt kívánná, hogy7 a tárgy objectiv előadása előtt sal- langos, vagy czikornyás elmefuttatást koczkáztasson. Igen! ha irodalmunkban vagy másutt az előtanulmány meg lenne Lachaud beszédeiről, úgy vállalkoztam volna a tiszta jellemrajzra, de — tudtommal legalább — ily tanulmány nem jelent meg. Hiszen a beszédek maguk alig egy pár hónapja lettek kiadva. «De miért épen Lachaud? Hiszen van ennél kiválóbb fran- czia ügyvéd. Miért kalandozni külföldre, a mikor annyi jelesünk Mikszáth Kálmán : A t. Ház. Budapest. 1886. ar> 3*
