Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
32 Csaknem szóról szóra lefordítottam az ügy fontosságához mérten legalább is rövidnek és merésznek mondható vádiratot, a mely teljesen híjával van azon döntő körülményeknek, a melyek az érem másik oldalát mutatják. Ha a többi ügynél jogosult is azon megrovás, hogy Sangnier nem igen erőltette meg magát a tájékoztató adatok közlésében, ez esetben el kell ismernünk, hogy fáradságot vett magának s elég kimerítően utalt azon momentumokra, a melyekre oly méltán támaszkodott mestere. Ezen védelmi adatok szerint, Armand, a mint értesült Boux szánandó helyzetéről, maga futott orvos és rendőr után. A hivatalos közegek, az első pillanatban, öngyilkosságra gondoltak; viszont Armand volt az első, a ki nyíltan azon nézetének adott kifejezést, hogy itt bűnös cselekvénynek kellett közre játszania. A mikor pedig Boux, a famosus alphabet segélyivei, Armand-t jelölte meg kínzójául s a vizsgáló biró nyomban maga elé idézte vádlottat, Armand erélyesen tiltakozott ezen absurd vád ellen s azonnal alibi-t kívánt igazolni, mondván, hogy azon órában, a melyben a bűntény állítólag elkövettetett, ő neje ágyában volt s erre nézve hivatkozott a szobaleányra. Csakhogy a szobaleány azt vallotta, hogy a mikor ő Vs9-kor bement a szobába, ott nem látta Armand-ot, hanem igenis látta 9 órakor, az ebédlőben. Ezen vallomás folytán lett Armand letartóztatva. A következő éjjel Roux Móricz teljesen visszanyerte eszméletét s beszélni is tudott. A vizsgáló biró előtt ismételte mindazt, a mit jelekkel mondott. A szembesítés a vádló szolga s a vádlott gazda közt viharos jelenetet idézett elő. Armand az istenre kérte Boux-t, hogy ismerje el ártatlanságát. A szolga makacsul ragaszkodott vádjához. A fölháborodott Armand nyomorultnak monda vádlóját s ez, bár eleve azt hajtotta, hogy nagyon gyengének érzi magát, olyat rúgott volt gazdája felé, hogy egy börtönőrt, a kit Armand helyett ért a rúgás, levert a lábáról. A kihallgatás után egy pár napra rá a vizsgáló biró arról értesült, hogy a kórházba szállított Eoux, az utolsó kenetet volt fölveendő: oly rosszul érezte magát. A vizsgáló biró oda sietett s a történteket az esküdtszék előtt így adta elő: « Heggel öt órakor a lelkészhez mentem s így szóltam hozzá: tudom, minő járatban van; nem is szándékozom a szertartást zavarni, csak azt akartam említeni, hogy alkalom adtán egy pár 32
