Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
minket illet, szedjük össze minden erőnket, hogy izre porrá zúzzuk mindazt, a mi Lebrun előtt van. Ducrot: De merre menjen a gyalogság, mely reggel óta Fran- cheval-tól Villers-Cernay-nek tart, ha nem Illy felé ? Wimpffen: Illy ? mi az az Illy ? Ducrot: Ah ! ön nem tudja, mi Illy? Ide nézzen — s kitárva a térképet folytatja: «Nézze a Meuse kanyarulatát, mely észak felé hajlik s a folyam és a belga határ közt egy szűk helyet hagy. Itt csak egyetlen egy átjáró van s ez Illy! Ha ezt kézre keríti az ellenség, úgy veszve vagyunk.» Erre a párbeszédre jegyzi meg Cassagnac: «Wimpffen alig méltóztatott egy pillantást vetni a térképre. így tehát önnek fogalma se volt Uly-ről, a helyzet, a harcztér kulcsáról. Ön a földrajzzal ép oly sansfacon bánt el, mint a franczia nyelvtannal s ez egy gyei több tudatlanság, a mit a republicanus táborban oly könnyen megbocsátnak önnek, a mint Gambettának elnézték, hogy Epinay-sur-Seine-t összetévesztette Epinay-sur-Orge-zsal.» S ilyen helyszíni ösmeret mellett Wimpffen ész nélkül fuvatja a támadót — de nem sokáig. Két órakor már oly eclatans volt az óriási vereség, hogy maga a császár kitüzette a fehér lobogót. Mindenek vége volt. Mint említettem, Wimpffen nem nyugodott bele a rettenetes évbe, hanem piszkolt mindenkit, császárt és tábornokokat, könyvben és hírlapi czikkekben. De Cassagnac kegyetlenül megfelelt neki. Annyira elevenre talált, hogy Wimpffen beperelte rágalmazás és becsületsértés czímén. Ügyvédjének nem kisebb embert választott, mint -Jules Favre-t. Ámde Cassagnac Lachaud-t kérte föl. Jules Favre republicanus hévvel indította meg a támadást, mire Lachaud így kezdte: «A mi igen tisztelt ellenfelem politikai működését illeti, arra nézve ítéletet mondani nem tartom magam illetékesnek. Francziaország tudja, mit tett Favre s ítéletét meg fogja hozni. A mi pedig katonai tudományát illeti, a mivel egy órán át bámulatba ejtette önöket, esküdt uraim, erre nézve megvárom a szakértők nyilatkozatát. Tudtomra, Wimpffen tábornok ügyvédje még nem marsallja Francziaországnak.» Hangsúlyozza L., hogy Wimpffen annyival inkább ki volt téve a kritikának, mert maga feszegette hirlapilag a történteket. A mikor aztán neki fordul a rúd, akkor jajveszékel és panaszra megy a bírósághoz, 28 i28
