Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
17 esküdtek ültek, hanem katonák, élükön Aumale herczeggel, mint elnökkel. — Tudvalevő, hogy Bazaine halálra lett ítélve. Eddig csupa bűnügyeket láttunk. Most egy civilis ügy van soron. Villemessant, a Figaro szerkesztője, esze és kitartása révén, Páris egyik legeredetibb és leghatalmasabb alakja lön. Mint minden embernek, a ki szerény helyzetből kiemelkedve, nagy hírre tett szert s nagy vagyont szerzett, Yillemessant-nak is sok irigye akadt. Különösen rokonai közt találkoztak olyan elzüllött existentiák, a kiket jótéteményeivel halmozott el s a kik hálából áskálódtak ellene. Egyszer arra a gondolatra jöttek, hogy Ville- messant bitorolja azt a nevet, melyet visel. Ki is vitték a párisi törvényszéknél, hogy a Figaro szerkesztőjének meg lett tiltva a Villemessant név viselése. Ezen Ítélet ellen azonban Villemessant képviseletében Lachaud felfolyamodással élt s a párizsi főtörvényszék meg is adta a módot, hogy Villemessant jogosultságát beigazolja. Ezt vitte keresztül Lachaud a blois-i törvényszék előtt, ad normam apasági kereset, anyasági keresettel (demande en recherche de matemité). Az 1863 február 7-re kitűzött tárgyalásra ugyan meg se mertek jelenni az álnok és agyafúrt rokonok (Cazain és Vézien), de azért Lachaud a legnagyobb óvatossággal merített ki minden bizonyítási eszközt, az ügy földerítéséhez szükséges leveleket olvasott föl egész terjedelemben, tanukat hallgattatott ki s mindezek után egy alapos beszédben resumálta a döntő körülményeket, a melyekből a következő tényállás derült ki. Augustine-Louise-Benée-Frangoise de Launay de Villemessant kisasszony, de Launay gróf leánya, beleszeretett Cartier ezredesbe s a mikor az ezredes, Napóleonnal, táborba szállt, a kisasszony követte imádóját, a nélkül, hogy vele megesküdött volna. Együtt barangolták be, a íranczia zászlók alatt, az egész Európát. Közben Cartier ezredes hirtelen meghalt. Szerelmük gyümölcse egy leány és egy fiú volt. A szegény asszony titkolta, hogy gyermekeinek atyjával nem volt törvényesen egybekelve, csak a mikor a kis Hippolyte hivatva lett volna először áldozni, akkor derült ki a valóság. S nem lévén az anya az iránt se bizonyos, hogy a fiú meg van-e keresztelve, Hippolyte, 16 éves korában, ünnepélyesen meg lett keresztelve s a keresztlevél kiállítva. Csakhogy ebbe, tévedésből, azt igtatták bele, hogy Hippolyte Bouenben született, pedig tényleg Varsóban látott napvilágot. Ez 17 2
