Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Végh Arthur: Lachaud védőbeszédei [28., 1886]
már fegyver volt a zsaroló Gazain és Vézien kezeben. 1831-ben egy oly esemény adta elő magát, mely forduló pontot képezett Villemessant életében. Beleszeretett egy szegény leányba s azt anyja ellenzése daczára is nőül akarta venni. S hogy meneküljön minden beavatkozástól, ellenzéstől, egy rósz tanácsadóra hallgatva, mint Cartier jelent meg a békebiró előtt s egy okmányt állított ki, mely szerint ő ismeretlen apától és anyától származott. Ezt az okmányt a blois-i törvényszék is publicálta s ez volt a második fegyver Cazain és társa kezében. A nősülés után kevéssel Villemessant ugyan kibékült anyjával, de elmulasztotta a code civil 334. §-ában foglalt követelményeknek eleget tenni. A 334. §. pedig így szól: «A törvénytelen gyermek elismerésének authentikus okmányban kell megtörténnie, ha az a születési bizonyítványban nem foglaltatik.» Hippolyte egyszerre csak fölvette a Villemessant nevet, anyja pedig meghalt, mielőtt in óptima forma fiául ismerte volna el. Lachaud-nak igen nehéz helyzete volt tehát, midőn a törvény ily formális követelményeivel s Cazain azon nyomatékos kifogásával szemben kellett állást foglalni, hogy litis pendentia forog fönn: a blois-i törvényszék nem lehet illetékes, hanem a párisi, a mely ez ügyben már hozott egy határozatot. Lachaud nagy sikerrel oldotta meg feladatát, s érvei nyomán a törvényszék ki is mondotta, hogy Villemessant továbbra is viselheti e nevet. Osztályozásom szerint a Villemessant-ügygyel a második csoport véget ért. A harmadik csoportból első sorban a La Pommerais-ügyet ismertetem. 1863-ban, Párisban, élt egy szerény körülmények közt levő özvegy asszony, Pamvné, a ki magát három gyermekével igon nehezen tudta fenntartani. November 16-án még semmi baja se volt s 17-én este már meghalt. Ez a megfejthe- tetlennek látszó esemény az elhunytnak minden ismerősét meglepte. A vidékről fölkerült rokonok följelentették a dolgot, egyelőre csak gyanúként hozva föl, hogy Pamvné mérgezés áldozata s a bűnös nem lehet más, mint a ki egy életbiztosítás által érdekelve van. Ez az érdekelt pedig dr. La Pommerais volt. Az első kérdés, a mi fölmerült, az volt, hogy milyen indító oka lehet a bűnnek? Nem lehetett se a bosszú, se a gyűlölet, mert Pauwnénak ellenségei nem voltak. Minden ismerőse közt 18 18
