Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
74 czélzattal, hogy egyes személyeket, kik nála jelentkeznek, rábeszélés stb. által a kivándorlásra fog csábítani, ekkor a kérdéses bűncselekmény tényálladéka létesül már akkor is, ha az illető tényleg csak egy egyénnel szemben követte el ezen bűncselekményt és pedig létesül azért, mert a lettes magatartása arra mutat, hogy ő a kivándorlásra csábítást határozatlan számban, mintegy üzlet gyanánt akarta elkövetni. — Temme (Lehrbuch des preussischen Strafrechts (1853) ez. művében 677. 1.) azt tanítja, hogy a kifejezés az életből van véve és csak az egyes concrét esetben lesz eldönthető, hogy mikor forog fenn; egy másik művében (Glossen zum Strafgesetzbuch für die preussischen Staaten (1853) 183— 184. 1.) azonban már azon nézetének ad kifejezést, hogy e fogalomnál a nyerészkedési szándék feníorgása, vagy hiányzása egészen közömbös, de megkivántatik, hogy a kivándorlásra csábítás ismételve történt legyen, tehát egy bűncselekmény nem elég. A német birodalmi btlev. 144. §-a még eltérőbb interpretálásokban részesül. Úgy az eredeti tervezet tárgyalásakor, mint a törvénynek 1876-ban történt revideálásakor többen panaszkodtak a fölött, hogy a «sich zum Geschäfte machen« kifejezés tulajdonképeni értelmét nem lehet megállapítani, mert az egész fogalom rendkívül határozatlan. Ez aggodalmak ellenében — (Schwarze részéről) — fölhozatott az, hogy a gyakorlat bizonyára boldogulni fog e kifejezéssel. A tervezet által javasolt szövegezés a törvényhozási tárgyalások alkalmával csakugyan el is fogadtatott, főleg azon czélból, hogy a nyerészkedési szándék nélkül eljáró ki- vándorlási ügynököket is büntetni lehessen. De hogy tulajdonkép senki sem tudta, hogy mik képezik a «Geschäftmissigkeit» ismérveit, azt élénken illusztrálja az a körülmény, hogy még a büntető törvény létrejöve- tele körül jelentékeny tevékenységet kifejtett criminalisták sincsenek egyetértésben az iránt, mit akart a törvényhozás e kifejezéssel mondani. Schwarze szerint (Kommentar 5. kiad. 443 — 444. 1.) a «Geschäft- mässigkeit» fogalmához nem kivántatik meg a nyerészkedési szándék, de szükséges a töbszöri elkövetés. — Rubo (Kommentar 2. kiad. 641. 1.) nyíltan elismeri, hogy a kifejezés tulajdonképeni értelme nehezen állapítható meg. Részéről azt hiszi, hogy teljesen elégséges egyszeri cselekvés és jelentőség nélküli, vájjon a kivándorlásra csábítás ellenszolgáltatás mellett vagy ellenszolgáltatás nélkül történt-e. — Rüdorff (Kommentar, a Stenglein által áldolgozott 3. kiad. 379. 1.) azt állítja, hogy a bűncselekménynek nem kell nyerészkedési szándékból elkövettetnie, de szükséges az ismétlési szándékkal kifejtett cselekvőség. A többi kommentátor közt legyen elég csak a pár fontosabbat kiemelni : Oppenhoff körülbelül ugyanazon nézeten van, mint Rüdorff. — Buri (Einheit und Mehrheit der Verbrechen 65. 1.) egy oly distinctióval értelmezi a «Geschäftmässigkeit» fogalmát, mely az ellentétes nézetek szétágazását még jobban föltünteti. Szerinte, ha e fogalomnál vagyoni előny szerzéséről van szó: iigy elégséges a tényálladékhoz egy cselekmény is; ha ellenben a vagyoni előny szerzése nincs kérdésben: úgy 158
