Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
többszöri tevékenység kívántatik meg. — Olshausen (Kommentár zum Strafgesetzbuch für das deutsche Eeich 1. kiad. I. köt. 524. 1.) azt kívánja e fogalomhoz, hogy valaki idejét és tevékenységét tartósan vagy ismételve szándékolja e bűnös cselekvőségre fordítani, ellenben úgy a nyerészkedési szándékot, mint a többszöri ismétlést szükségtelennek tartja. — Liszt (Lehrbuch 2. kiad. 219. 1.) nézete szerint a «Gesehäftinässigkeit» lényeges ismérve a többszöri ismétlésre irányuló szándék, ellenben nem kívántatik, hogy a tettes e bűnös tevékenységet keresetfoi-rásúl akarja fölhasználni. A mi végre az ezen kérdéssel specialiter foglalkozó criminalistá- kat illeti, ezek közöl Dochow nem is emlékezik meg a «Gesehäftmäs- sigkeit»-ről s így annak külön kiemelését valószínűleg szükségtelennek tartja. — Lilienthal (id. inonogr. 30. 1.) azt hiszi, hogy fölösleges a «Gewerbe- und Geschäftsmässigkeit* közt különbséget tenni, miután a két kifejezés a német nyelvszokás szerint is körülbelül ugyanazt jelenti. — Schütze (fennebb id. értekezésében a Zeitschrift für die gesammte Strafrechtswissenschaft III. köt. 58—59. 1.) semmi különbséget nem tesz ipar- szerűség és üzletszerűség közt, hanem a két kifejezést teljesen egy színvonalra helyezi. Azért ismertettük oly részletesen ez eltérő nézeteket, hogy teljesen feltüntessük azt a chaost, mely a «Geschäftsmässigkeit» fogalmának értelmezése körül a német jogirodalomban mutatkozik, s mely már maga is teljesen kitünteti czélszerűtlenségét annak, hogy az iparszerűség és üzletszerűség forgalma közt különbség tétetik, miután a kettő közt biztos ismérv úgy sem található. És még ha megkülönböztető ismérvül átalánosan elfogadtatnék is az, hogy a «Geshhäftsmässigkeit»-hoz nyerészkedési szándék nem kívántatik meg, e külördaiztetésnek alig felelne nieg az elnevezés különbségé, miután «Geschäft» és «Gewerbe» közt ily alapon distinguálni nem lehet. Hogy a praxis mennyiben boldogul e kiilönböztetéssel, arra nézve nem nyilatkozhatunk, mert nem ismerünk ítéletet, mely a «Geschäftsmässigkeit» fogalmának interpretálására vonatkoznék. Bizonyosnak tartjuk azonban azt, hogy az egész fogalom a német büntetőtörvényből minden nehézség nélkül kihagyható volna, miután azon egyén, ki «hamis tengek előadása, vagy egyéb megtévesztésre irány aló eszközök által» csábít a kivándorlásra, valóban nem csak akkor, ha ebből üzletet csinál, hanem már egy izbeni elkövetés esetén is megérdemli a büntetést. — A német törvények közöl pedig csak még egy említi meg a «Geschäftsmässigkeit»-ot, t. i. az úgynevezett szoczialista törvény (Gesetz gegen die gemeingefährlichen Bestrebungen der Socialdemokratie, 1878 október 21-kéről) 22. és 24. §§-ai, melyek szerkesztésénél ugyanaz a czél vezette a törvényhozást, mint a német bir. btkv. 144. §-a szövegezésénél, t. i. hogy a nyerészkedési szándék nélkül eljáró agitátorok, kik annyival veszedelmesebbek, mert nagyon fanatikusak és nagy tekintélylyel bimak, szintén büntethetők legyenek. E czél elérésére azonban a «sich zum Geschäfte machen» kifejezés elfogadása által már 75 159
