Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
6!) bűncselekmények a tettesnek azon delictum elkövetésére irányzott bűnös hajlamából, az üzletszerüek ellenben azon elhatározásból veszik eredetüket, hogy azon delictum többszöri elkövetését, rendes keresetforrás gyanánt akarja fölhasználni. Az előbbi ismérve tehát: az ismétlési hajlam, utóbbié: az ismétlési szándék és a nyerészkedési czélzat. De meg kell jegyeznünk, hogy a nyerészkedési czélzat a szokásszerű bűncselekményeknél sincs föltétlenül kizárva, mert szokásszerüleg elkö- vethetők oly delictumok (például a lopás) is, melyeknek a nyerészkedési czélzat már tényálladékukhoz tartozik. A különbség tehát csak az, hogy a nyerészkedési czélzat magának a szokásszerűségnek fogalmához nem kívántatik meg. A mi most már azt a kérdést illeti, hogy helyes-e, ha a szokás- és üzletszerűség, mint az illető delictum tényálló dekához tartozó körülmény állíttatik föl, vagyis valamely bűncselekmény csak akkor büntettetik, ha szokás- vagy üzletszerűen követtetett el: úgy ezen eljárás ellen kétségtelenül lehet azt a theoreticus ellenvetést tenni, hogy valamely nem tiltott cselekmény nem válhatik büntetendővé pusztán azért, mert szokás- vagy üzletszerűen követtetett el. De másrészt meg kell engednünk, hogy a büntető törvény- hozás abból a meggyőződésből indulhat ki, miszerint valamely cselekmény csak akkor lesz veszélyessé a társadalomra és jogrendre nézve, ha szokás- vagy üzletszerűen követtetik el s ennélfogva csak az ilyen elkövetéséhez fűz büntetési sanctiót. * De ha gyakorlati szempontból ez az intézkedés lesz is szükségessé, véleményünk szerint ez esetben sem lehet szó collectü delictumról, mert a szokás- és üzletszerűség tényálla- déka esetleg már egyszeri elkövetés alapján is megállapítható lévén, a büntethetőséghez itt sem szükséges több cselekmény. A másik kérdés az, mennyiben állítandó föl a szokás- és üzletszerűség minősítő, illetőleg büntetést fokozó körülmény gyanánt. Az, hogy ezek a rendes büntetési tételen belől egyszerű súlyosító körülmény gyanánt minden delictumnál, figyelembe vehetők, — mint már fennebb kifejtettük, — ép úgy nem szenved kétséget, mint bizonyosnak tartjuk azt, hogy átalános minősítő, vagy büntetést fokozó körülmény gyanánt való felállításuk 153
