Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
70 teljesen fölösleges. És pedig szükségtelen ez azért, mert bizonyos, hogy sem a szokás-, sem az üzletszerű elkövetés nem fordul elő minden bűncselekménynél, hanem csak egy-kettőnél, ezek miatt pedig nem szükséges a törvényben egy oly átalános intézkedést tenni, hogy a szokás- vagy üzletszerű elkövetés esetén a büntetés minden bűncselekménynél bizonyos hányadával emelhető, vagy épen más súlyosabb büntetési nemmel helyettesíthető. Arra nézve pedig, hogy a szokás- és üzletszerűség mellj bűncselekményeknél emelendő ki különös büntetést fokozó, illetőleg minősítő körülmény gyanánt: első sorban az illető állam speciális viszonyai határozók, mert ezeket kell irányadóul venni azon kérdés eldöntésénél, hogy hol szükséges megállapítani e súlyosabb büntetést. Ha e szükség csakugyan létezik, s az illető törvény büntetési tételei nem elég szélesek, úgy az Üzletszerűség minden aggály nélkül fölállítható minősítő körülmény gyanánt, miután ismérvei elég biztosak arra, hogy a praxisban minden nagyobb nehézség nélkül megállapítható legyen. A szokásszerűségnek minősítő körülményül való fölállítása ellen ellenben épen azon nagy gyakorlati nehézségek szólnak leginkább, melyek e fogalmat a büntetőjog számára majdnem használhatlanná teszik. Ez az oka annak, hogy részünkről a szokásszerűség fölemlítése helyett czélszerűbbnek tartanók a törvényben a visz- szaesés kérdését új alakban szabályozni. Ez az új szabályozás abban állana, hogy egy-kétszeri visszaesés esetén a büntetés fokozása, vagy súlyosabb büntetési nemre való áttérés mellőz- tetnék, ellenben ha ugyanazon bűncselekmény előleges elitéltetés, illetőleg megbüntetés után már négyszer vagy ötször követtetett el: úgy e többszöri visszaesés vétetnék facultativ büntetést fokozó, vagy minősítő körülménynek s egyszersmind gondoskodás történnék arról is, hogy az ily többszörös visszaeső szabadságvesztés büntetése kiállása alatt külön elbánásban részesíttessék s büntetésének intensitása is fokoztassék. Ezen eljárás mellett szól az, hogy míg egy-kétszeri visszaesés gyakran nem a tettes gonoszságából, hanem egészen más motivumból ered, addig a többszöri visszaesésnél van épen az 15*
