Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
63 дик teljes elvesztése mellett — égyesíttetik és büntethetőségük is ezen összefoglalástól van függővé téve. Az első ismérv ellen fölhozható az, hogy a delictum col- lectivumnál nem létezik semmi oly momentum, mely a több cselekmény összefoglalását indokolhatná. A második ismérv ellen szól, hogy az, miszerint több nem tiltott cselekményből egy büntetendő cselekmény alakíttassák, nemcsak a logikával, hanem a büntetőjogi beszámítás legelementárisabb elveivel is ellenkezik. E két ellenvetésből szerintünk kétségtelenül kiderül, hogy a delictum collectivum, legalább elméletileg tarthatatlan. Ennek daczára azonban e fogalomnak épen az újabb időben két tekintélyes védője akadt: Liszt (Lehrbuch, 2. kiad. 220—221. 1.) és Bindino (Handbuch 547—554. 1.). Liszt elismeri, hogy már egy elkövetett, vagy a büntető biró elbírálásának tárgyát képező cselekmény is szokás- vagy üzletszerű gyanánt jelentkezhetik, de szerinte ez esetben is lehet szó delictum collectivumról, mert a valóban elkövetett cselekménynyel jogi egységgé foglaltatnak össze: aj az üzletszerű bűncselekménynél a tettes által szándékolt (beabsichtigt), de még el nem követett (!) további bűncselekmények, b) a szokás- I szerűségnél az előbb véghezvitt, habár büntetőjogilag irreleváns cselekmények. Készünkről ezt a fölfogást egyáltalán nem fogadhatnék el. Büntetőjogilag csak a tettes akaratából eredő tettek vehetők figyelembe; ha a tettes valamit csupán tervez, de véghez nem vitt, még cselekményről sem lehet szó, annál kevésbbé bűncselekményről. De ép ily helytelennek tartjuk azt, ha Liszt a szokásszerűségnél az előbb véghezvitt büntetőjogilag irreleváns cselekményeket, ezen irrelevansságuk daczára mégis jogi egységgé akarja összefoglalni. Igénytelen véleményünk szerint tehát a Liszt által fölhozottak épen nem bizonyítják azt, hogy itt valóban delictum collectivumról lehetne szólani. Azt a kérdést pedig, hogy több szokás- vagy üzletszerű bűncselekmény összetalálkozása esetén mi igazolja ezek egygyéfoglalasát, Liszt nem is tárgyalj a, hanem megelégszik annak kijelentésével, hogy itt a több önálló cselekmény daczára nem anyagi halmazat, hanem minden kétségen kívül csak egy bűncselekmény ш
