Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
NEGYEDIK FEJEZET. EREDMÉNYEK. Végig tekintve a szokásszerü és üzletszerű büntetendő cselekmények tanán, nincs más hátra, mint felelni azon kérdésre : tekinthetők-e ezek collectiv delictumoknak s egyáltalán helyes-e vagy elvetendő-e a delictum collectivum fogalma ; végre minő jelentőség tulajdonítandó a szokás- és üzletszerűségnek a modern büntetőjogban? E kérdésekre felelve egyúttal recapi- tuláljuk az eredményeket, melyek eddigi fejtegetéseinkből levezethetők. I. Már fennebb hangsúlyoztuk, hogy a delictum collectivum egy a büntetőjogi beszámítás rendes szabályaitól teljesen eltérő fogalom, melynek lényege az, hogy az illető delictum csak akkor lesz büntethető, ha több ízben, esetleg csak akkor, ha bizonyos meghatározott számban követtetett el, s ekkor e több bűncselekmény egygyé foglaltatván, rá egy büntetés szabandó.78 A delictum collectivum fogalma tehát két sajátságot tüntet föl: 1. annak tényálladéka több cselekmény egygyé foglalásából alakul, 2. ezen több cselekmény csak együttesen büntethető, az egyes cselekmények különvéve delictmnot nem alkotnak. A most említett két ismérv teljesen kitünteti azt az ab- normitást, mely a delictum collectivumot a büntetés kiszabásának rendes szabályaival szemben jellemzi, de egyszersmind kitünteti azt is, hogy a delictum collectivum fogalma két szempontból erősen kifogásolható. Míg ugyanis rendszerint több bűncselekmény csak a büntetés kiszabása tekintetében foglaltatik össze s az, hogy reájuk egy összbüntetés szabatik, egyébként önállóságukat nem érinti: addig delictum collectivumnál a több cselekmény — önállósá14«
