Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)

Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]

37 “törvény konkurzusáról lehetne szó, ha ugyan az úgynevezett «Gesetzeskonkurrenz» fogalma elvileg tartható volna. Nézetünk szerint az Üzletszerűség és a visszaesés konibi- nácziója két formában történhetik: 1. úgy, hogy visszaesésben elkövetett orgazdaság miatt már megbüntetett egyén újból orgazdaságot követ el, úgy hogy az a gyanú merül fel ellené­ben, hogy ö az orgazdaságot iizletszerüleg folytatja, 2. ha üzletszerű orgazdaságért már megbüntetett egyén újból vissza­esik e bűncselekménybe. Mindkét esetben a döntő kérdés — szerintünk — csak az, vájjon vádlott ellen az üzletszerűség igazolható-e? Ha igen, úgy ő a btkv. 372. §-a alapján /egyház­zal, ha nem, a 371. §. értelmében börtönnel, sőt ha a tettes még nem volt két ízben büntetve s a megszerzett, vagy elrejtett dolog vétség következtében jutott birtokosa, vagy birlalója kezéhez, csupán fogházzal lesz büntethető. A magyar btkv., mint már fönnebb említettük, az orgaz­daságon kívül sehol nem említi fel az üzletszerű elkövetést, mint minősítő körülményt.62 Kérdés tárgyát képezheti most már az, hogy ha a biró egyéb delictumoknál látja fenforogni az üzletszerűséget, ezt a relatíve határozott büntetés korlátain belől, mint súlyosító körülményt figyelembe veheti-e ? E kérdésre részünkről határozottan igenlöleg válaszo­lunk. Ez, nézetünk szerint, már abból is következik, hogy a törvényhozás, midőn az igazságügyi bizottság javaslatához, illetve módosításához hozzájárulva, az üzletszerűséget az orgaz­daságnál kiemelte, ezáltal elismerte és kijelentette, hogy e fogalmat nem akarta kizárni a büntetőjog köréből, hanem ezt fentartja, ennélfogva az üzletszerűség más delictumoknál is, ha nem is minősítő, de súlyosító körülmény gyanánt minden­esetre tekintetbe veendő. П. Azon törvényeink közűi, melyek a büntetőjog körébe vágó intézkedéseket tartalmaznak, kettő állítja fel az üzlet­szerűséget, egyrészt tényálladékhoz tartozó, másrészt minősítő körülmény gyanánt, ú. m. az 1874. XXXIV. t. ez. (ügyvédi rendtartás) és az 1883. XXV. t. ez. az uzsoráról és káros hitel­ügyletekről. Mindegyik törvény más-más szempontból indul ki 121

Next

/
Oldalképek
Tartalom