Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)

Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]

28

az, hogy azt a tettes több személyijei, sőt mindenkivel szemben hajlandó elkövetni, nem tartozhatik az üzletszerűség ismérvéhez.

Ha most már azt kérdezzük, hogy mily bűncselekmények követhetők el üzletszerüleg ? úgy erre nézve átalánosan csak azt lehet válaszolni: mindazok, melyeknél a tettes elhatározhatja, hogy az illető bűncselekményt nyerészkedési czélzattal, előre meghatározatlan számban ismételni /by/^^&rrfiélfogva az üzletszerű bűncselekmények köre a szándékosan elkövetett commissiy delictumokra,, van szorítva; a cülpósus bűncselekményekét a m'égkivántató elhatározás hiánya, a mulasztásiakat pedig azon körülmény zárja ki, hogy az üzletszerűséghez már természeténél fogva mindig valamely ]>ositie teyélcenység kívántatik meg.

Végül meg kell emlékeznünk arról, hogy mily sajátságom jelentőseget tulajdonítottak némely régibb particularis német btkvek (így a hesseni és badeni) az üzletszerűségnek a bűnpár- tolásnál, t. i. azt, hogy az üzletszerüleg űzött bűnpártolás bűnse- gelybe megy át, mert a bűncselekményt elkövető tettes előre tudja, hogy ő az illető üzletszerű bűnpártolóknál a bűncselekmény elkövetése után biztos segélyt és menedeket fog találni s ez a txrdat azt a hatást gyakorolja reá, mintha e segély előre meg lett volna ígérve, vagyis mintha értelmi bűnsegély forogna fenn.

A német theoretikusok közöl ezt a felfogást helyesli az éleseszű Köstlin (System 263. 1.), ki szerint az üzletszerű bűnpártolás nem is érdemli meg ezen nevet, mert épen azon tulajdonsága által, hogy minden bűncselekményt pártol, bünsegélybe megy át.

Hasonló nézetet találunk — mint az ide vonatkozó intézkedések fennebbi ismertetéséből kitűnik — a franczia Code Pénal 61, a belga btkv. 68 és a szardíniái codex 163 czikkében (2 bekezdés). E törvények kimondják, hogy az, ki az illető szakaszokban felsorolt erőszakoskodási bűntetteket elkövető egyéneknek, vagy bűnbandának szokásszer ideg lakást, menekülési, vagy gyülekezési helyet ad, mint az általuk elkövetett bűncselekmények részese (complice) büntetendő. Ez az úgy nevezett «compliedé par recélement» elmélete, melyet a legkiválóbb franczia és belga criminalisták magukévá tesznek.38

Részünkről meg kell vallanunk, hogy, daczára e nagy tekin-