Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
11 szükséges és helyes-e és mi képezi annak valódi alapját, e szakaszokkal kissé részletesebben kell foglalkoznunk. A porosz büntetőtörvény 114. §-a a kivándorlásra csábító ügynökök ellen egy 1820. évből való porosz királyi rendeletből átvett következő intézkedést tartalmaz: «Wer es sich zum Geschäft macht preussische Unterthanen zur Auswanderung zu verleiten, soll mit Gefängniss von einem Monat bis zu zwei Jahren bestraft werden.» Ez intézkedés átvételének oka első sorban az volt, hogy a büntető törvény is hű akart maradni a porosz kivándorlási politika azon régi irányához, mely szükségesnek tartotta a kivándorlásra csábítás ellen büntetőjogi intézkedéseket tenni. A német birodalmi btkv. szintén átvette e szakaszt, még pedig a következő szövegezéssel: «Wer es sich zum Geschäfte macht, Deutsche unter Vorspiegelung falscher Thatsachen oder wissentlich mit unbegründeten Angaben (az 1876. novella által betoldattak még a következő szavak) oder durch andere auf Täuschung berechnete Mittel zur Auswanderung zu verleiten, ’ wird ..........bestraft.» Hogy a «Geschäftsmässigkeit» fogalmának alkotó elemei és ismérve gyanánt mit akart a törvényhozás felállítani, az sem a tervezet indokolásából, sem a tárgyalásokból egész határozottsággal ki nem tűnik. Csak annyi bizonyos, hogy az egyes elszigetelt esetekben való kivándorlásra csábítást még nem akarták büntetni, a «Gewerbsmässigkeit»-ot pedig, melyet egyébként a német törveny~több bűncsélekménynél ismer, és melynek jelentése tisztázva van, azért nem állapították meg itt a büntethetőség föltétele gyanánt, mert ennek egyik főkelléke a nyexészkedési szándék, holott úgy a tervezet, mint a birodalmi gyűlés épen azt akarták elérni, hogy azon kivándorlási ügynökök is, kik nyerészkedési szándék nélkül járnak el, szintén büntethetők legyenek. Ha most már azt kutatjuk, hogy mily jelentményt tulajdonít a jogirodalom a törvény kérdéses szavainak («sich zum Geschäfte machen»), úgy azt fogjuk találni, hogy erre nézve úgy a porosz btkv. commentátorai, mint az újabb német crimina- listák közt a legeltérőbb felfogások merültek fel.15 Különösen hiányzik az egyetértés a tekintetben, hogy a 95
