Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 3. kötet (28-33. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 3. (Budapest, 1887)
Balogh Jenő: A Delictum Collectivum és a szokásszerű és üzletszerű bűncselekmények tana [30., 1886]
9 tésére. Ha valaki gyakorlat által jártasságot, többszöri ismétlés által hajlamot szerez a bűncselekmények elkövetésében, ha ezek többszöri elkövetése folytán a bűncselekményektől visszatartóztató motívumokat magában elnémította, a bűncselekményekre vezetőket pedig kifejlesztette: akkor csak egy lépés van még hátra attól, hogy állandóan a bűn ösvényére lépjen s hogy teljesen szakítva nemcsak az erkölcs szabályaival, hanem az állam törvényeivel is, a bűncselekmények elkövetését — ha szabad így szólni — életpályául válaszsza. Szemben a bűnösség ezen alakzatával, midőn a tettes bizonyos bűncselekmények elkövetését mintegy hivatásszerüleg űzi, midőn folytonos harczban a társadalommal és a jogrenddel, a közbiztonságot és embertársainak életét, vagyonát állandóan és fokozott mérvben veszélyezteti: a criminalisták háromféle elnevezést szoktak alkalmazni. Ez elnevezések: a szokásszerüség, iparszerüség és üzlet- szerűség. Szokásszerüségröl a büntető jogászok akkor szoktak szólni, ha a tettes ugyanazon bűntettet vagy vétséget bizonyos, azon cselekmény elkövetésére vezető motívum, állandósága föl íjtá n any- nyiszor ismétli, hogy ez által azon delictum elkövetése iránt lelkében valódi hajlam fejlődik ki, s ennek folytán az illető "bűncselekmény elkövetése egészen természetévé, szokásává lesz.18 A szokásszerűség fogalmának lényegét tehát az illető bibi- cselekmény többszörös elkövetésére irányuló ezen bűnös hajlani képezi, mert ha az illető nem küzd meg elég jókor e hajlammal, ha azt fejlődni, növekedni engedi: az később annyira hatalmába keríti őt, hogy vele megküzdeni képtelen leend. Közmondásos dolog, hogy «consuetudo est altera natura» s ez áll nemcsak a közönséges életben, hanem a büntetőjog terén is. Ha valamely egyén egy bizonyos delictum elkövetését megszokta, a kifejlődött szokás míg egyrészt eltompítja a tettesben a lelkiismeret intő szavát s a félelmet a büntetéstől, másrészt elenyészteti, legyőzi lelkében azt a habozást, melyet a bűncselekmény első izbeni elkövetése iránt mindenki érezni szokott. S míg különben (a gondatlanságból és a felindulásból elkövetett bűncselekményeket kivéve) minden bűncselekmény véghezvitelét 93
