Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Plósz Sándor: A polgári peres eljárás reformja [15., 1883]
alkothassa meggyőződését arról, hogy mely tényállítás tartandó valónak, vagy valótlannak, de nem vonatkozik arra, hogy mely tényállítás van előadva, mely tény van állítva. Különben a főkérdés nem is az, hogy mi történjék akkor, ha valami másként lett a pennátokban és másként a szóbeli tárgyaláson előadva. E kérdés eldöntése egymagában nem rejt magában veszélyt a szóbeliségre. A fő differenczia köztünk, vagy ha úgy tetszik a franczia és a német birodalmi eljárás között, azon kérdés eldöntésénél mutatkozik, hogy mi történik akkor, ha valami a periratokban elő van adva és a szóbeli tárgyaláson elő nem adatik, vagy akkor, midőn a fél szóbelileg épen nem tárgyal, vagy pedig egyszerűen csak perirataira hivatkozik. Én a periratokban foglalt előadást egyszerűen figyelmen kívül hagyandónak tartom. Az ellenkező eldöntés veszélyezteti a szóbeliséget, veszélyezteti az ügy lényegének kiderítését és a bíróságnak az ügy lényegéről való lehető tökéletes informáczióját. Ha szóbeliséget akarunk, kényszert kell statuálni a szóbeli előadásra, ellenkező esetben a bíróság és a felek individuális hajlamaitól, szokásaitól és kényelemszeretetétől fog függeni, hogy lesz-e szóbeliségünk vagy nem. Ne hivatkozzék senki a franczia eljárásra. Ott a szóbeliség már gyökeret vert, nálunk meg kell még honosítani, és hogy ez mily nehezen megy akkor, ha az írásra súlyt fektetünk, vagy habár csak per abusum is írásbeli előterjesztéseket engedünk szóbeli előadás helyett, ennek élő példája a mi sommás eljárásunk, közelmúlt példája a porosz eljárás az ú. n. altpreussisches Verfahren. (L. a német bir. perrend jav. ált. ind.) Egyoldalúság volna azonban, ha a facultativ szóbeliségtől minden előnyt megtagadnánk. Az mindenesetre helyettesítené a zárt ajtók mellett való informácziót és czélszerű berendezés mellett többet is szolgáltatna. Rövidítené a periratok számát és terjedelmét, a különféle okoskodások, a periratok hamva a szóbeli tárgyalásra maradna és ott legalább ártalmatlan volna. Sok incidens kérdés brevi manu elintéztethetnék és a bizonyítás felvételének közvetlensége valamint a szabad bizonyítás rendszere is megvalósítható volna. Persze ez utóbbi valóban csak annyira érvényesülne, a mennyire a közvetlenség és szóbeliség terjed, különben nagyrészt a papíron maradna, a mint 8