Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Plósz Sándor: A polgári peres eljárás reformja [15., 1883]
4 informáltatásuktól felmenti, garancziája továbbá az előadás nyilvánossága s a Parteireferat lehetősége. Ez utóbbi a bírót arra fogja ösztönözni, hogy oly referádát készítsen, melyhez szó nem fér. A porosz bírák híres referádái mellett a porosz eljárás által engedett szóbeli végtárgyalás, a mint erről Németországban általában értesültem, jelentéktelen formasággá tör- pült. Nagy úr a felek mindent kimerítő előadásának előnyéül említi, hogy «mind a két fél úgy csoportosítja tényeit, a hogy magára nézve legkedvezőbbnek véli. Itt, úgymond, sokszor az előadásnak legfinomabb nuanceai döntenek.» És végül így apo- strofál «ez az igazi bírói funkczió, hol a bíró mindent latra vethet, hol sokszor egyetlen elejtett szó, maga a védekezés iránya, szelleme adja kezébe az igazság kulcsát». Hogy azonban mindez érvényesülhessen, egy olyan szóbeli tárgyalást tart szükségesnek, hol mind a két fél zavartalanul és egyfolytában terjesztheti elő ítélő bitójának saját ügyét és álláspontját. Ezt ugyanazon Nagy tagtársunk mondja, ki olyan kicsinylően nyilatkozik arról, hogy a tanúk mimikája, vagy mint utóbb nevezi, arczíin- torgatása «a szóbeliség és szabad bizonyítási rendszer nagyobb dicsőségére» a bizonyítékok sorába emeltetik, holott a mint mondja a tanúk tiszteletteljes távolban állíttatnak fel a bírói pódiumtól, s a bírák jó része közellátó lehet stb. En nem vagyok az oráczió enthusiastája, s a mennyire nem helyeselhetem azt, hogy az előadó felfogása győzedelmeskedjék a valóság felett, ép oly kevéssé tartom helyesnek, hogy az ügyvéd még egyoldalúbb felfogása és előadási ügyessége vívja ki a diadalt, bár a mint egyrészről a bizonyítás felvételének közvetlenségét nem tartom absolut módon előirandónak, másrészről méltányolni tudom a felek előadásának minőségéből, a tárgyalás összeredményéből higgadt észszel levonható következtetések értékét. És még csak egyet akarok említeni: ha az előadói rendszer kárhozatos volta teszi kívánatossá a szóbeliséget, akkor a szóbeliség az egyes bírák előtt nincs indokolva. Részemről másutt látom a szóbeliség jelentőségét és fő előnyét. A legbonyolódottabb jogesetek is nehány, kevés ponton fordulnak meg. Tapasztaljuk ezt akkor, midőn valakitől jogi tanácsot kérünk. Az eset lényege, ha az előadó nem laikus, ne-
