Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Plósz Sándor: A polgári peres eljárás reformja [15., 1883]

hány szóval elő van adva. Hogy már most ez a kevés döntő pont a hideg észszel operáló bírónak szóval vagy pedig írásban pl. egy Ihering-féle jogeset alakjában terjesztetik elő, ez közömbös. Hogy azonban az eset így egyszerüsíttessék, arra szolgál a szóbeli tárgyalás, melyből a döntő pontok mintegy kijegecze- sednek. Míg az írásbeliségnél sok haszontalan állítás, okoskodás elejétől végig húzódik a perben, s vastaggá növeszti a percsomót, addig a szóbeliségnél a közvetlen pervezetés a bíróval való megbeszélés mellett s a szemtől-szembe mondás pressziója alatt a lényegtelen s kétségbeesett pozicziók mintegy önkéntelenül feladatnak. Az ítélő bíró informácziója egy eljárásban, melyben a bírónak arra kell törekednie, hogy magát informál- tassa, melyben ő a valódi tényállás kiderítése körül tevékeny részt vett, természetesen a lehető legtökéletesebb.

Az eszköz, melylyel a bíró e czélok elérésére a szóbeliség mellett kiválóan rendelkezhetik az ú. n. kérdezési jog. A tevékenység, a melyet közönségesen a kérdezési joggyakorlata alatt értenek, tulajdonképen a bírói tevékenységnek két különböző nemét foglalja magában. Az egyik tevékenység a pervezetésnek részletes gyakorlata, alkalomadás, felhívás előterjesztésekre. Idetartozik pl. a kérdés, hogy igaz-e a mit az ellenfél állított, hogy mit tud állításának bizonyítására felhozni. Néha a kérdés a felesleges előadásoknak útját is bevágja. Ez ügyes kérdéssel a bíró a felet egyenesen a lényeg előadására kényszeríti. A másik irányban a kérdezés czélja a felek homályos előadásának, főleg azonban — a mi rendszerint figyelmen kívül hagyatik — a bíró homályos felfogásának felvilágosítása. Ezen irányban szólhatunk tulajdonképen kérdezési jogról, bár az nem nyilvánul mindig egyenesen kérdésekben. Ide tartozik nevezetesen az is, hogy a bíró a felek előadását rekapitulálja és saját felfogását a felek kontrolljának teszi ki.

Mindezekkel nem azt akarom mondani, hogy a szóbeliséggel a zavartalan előadások összeférhetlenek. Ellenkezőleg készségesen elismerem, hogy az ügyvédek ügyességének, jó előadásuknak, megvan a maga hasznuk. Különösen Kölnben volt alkalmam ezt tapasztalni, hol a rajnai franczia praxis és iskolázás befolyását szemlélhettem. Láttam, hogy gyakorlott ügyvédek minő világosan adták elő álláspontjukat, hogyan meg5