Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Imling Konrád: Telekkönyv reformok [25., 1885]
19 hogy az elutasító végzés ellen felfolyamodással éljen ? Ha a bemutatott okirat a kért telekkönyvi bejegyzés alapjául alkalmatlan, talán alkalmas új okirat kiállítására is kényszerítse a bíróság a szerződő feleket? Azt hiszem, mindezen kérdésekre nemmel kell felelni; és ha ez igy van, akkor mindez esetekben a beadvány-kényszer hatálytalan. És mi történjék akkor, ha a telekkönyvi hatóság az illetékkiszabási vagy az adóhivatal útján oly jogügylet létrejöttéről nyer tudomást, mely szerint oly valaki ruházta át az ingatlant, ki a telekkönyvben maga sincs tulajdonosnak bevezetve, ki annak, miután a törvényjavaslat kívánta feltételeknek eleget tenni képtelen volt, a betétek szerkesztése alkalmával maga sem volt tényleges birtokának daczára tulajdonosnak bevezethető ? Alkal- maztassék-e itt is a beadvány-kényszer? Ha nem — és ez volna még a helyesebb, akkor épen azon esetek legtöbbjeiben nincs helye ama kényszernek, melyekben a tényleges birtokállapottól eltérő nyilvánkönyvi állapot létesülni, helyesebben melyekben a két állapot közötti ellentét mind élesebbé, a közbeeső átruházók szaporodása folytán kiegyenlíthetlenebbé válni készül. Ha pedig ilyenkor is alkalmazandó a kényszer, akkor olyasmire kényszerítjük a feleket, a miről előre tudjuk, hogy eredménye nem lesz, nem lehet. Egészen másként állanának a dolgok, ha 1. a telekkönyv úgy alakíttatnék át, a betétek ágy szerkeszt cinének, hogy a tényleges birtokállapotnak lehetőleg hii képét nyújtsák; í. ha behozatnék a kötelező hagyatéki eljárás, és behozatnék 3. a közjegyzői kényszer. A telekkönyvnek hivatalos nyomozat segélyével a tényleges birtokállapotnak megfelelő átalakítása nélkül a beadványkényszernek kellő eredménye nincs; mert — a mint az imént mondottam, mikor az átruházó maga sem telekkönyvi tulajdonos, mikor azt, hogy azzá lehessen, a törvény az ezzel rendelt eljárás utján tőle megtagadta: akkor a beadvány-kényszernek vagy nincs értelme, vagy ha mégis alkalmaztatik, czélra nem vezet. A kötelező hagyatéki eljárás arra, hogy a beadvány-kényszer általában, és különösen hogy kellő eredménynyel alkalmaztathassák, azért szükséges; mert egyrészt anomália, hogy 2»
