Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Imling Konrád: Telekkönyv reformok [25., 1885]
15 tern, a törvényjavaslatban tervezett úton a tényleges birtok- állapotnak megfelelő telekkönyvekhez jutni nem fogunk. Ebből azonban korántsem azt a következtetést akarom levonni, mintha a javaslatnak az imént említett második főczél- ját el kellene ejteni; sőt ellenkezően, lehetőleg igyekezni kell annak elérésére; de hogy elérjük, vagy legalább megközelítsük, hogy a telekkönyv és a tényleges birtokállapot közötti összhang biztosítása iránt bármiként is intézkedhessünk, előbb helyre kell állítanunk az összhangot ; e végett pedig — legalább az én véleményem szerint — telekkönyvi helyszínelést kell alkalmazni, vagy ha ez jobban hangzik, a betétek szerkesztésénél a tényleges birtoklásból kell mint alapból kiindulni. Másodszor ismétlem, a mit a javaslat első főczéljára vonatkozólag mondottam már, hogy annak okát, miszerint a szerzési jogügyletek tetemes része telekkönyvileg be nem jegyeztetik, jelenleg már ritkán a felek közönyében és többnyire abban, hogy az átruházó maga sem tulajdonos, és a jogügyletről készült okirat hiányaiban és hibáiban kell keresnünk. Ezen okokat kell tehát megszüntetnünk, ha a tényleges birtokállapotnak a telekkönyvi betétekben foglalt állapottól való eltérést megakarjuk előzni. Egyedül az itt-ott igaz még előforduló közönynek az ellenfél serkentése és pénzbírság alkalmazása által való megtörésével czélt nem érünk. A törvényjavaslat pedig csakis ily természetű eszközöket kivan alkalmazni. De tekintsük ezeket egyenkint és közelebbről. Eddig a jogügyletre vonatkozó okiratnak illetékszabás végett történt bemutatása után az adó a szerzőre vettetvén ki, a csekélyebb műveltségű egyén a szerzett jogra nézve, a nélkül is, hogj7 a tulajdonjog bekeblezését kérné, teljes biztonságban véli magát; az az átruházó pedig, kitől az ingatlan után adót többé nem követelnek, az ügy további folyamatával nem gondol. A javaslat tehát az által, hogy a földadót a tulajdonjognak a szerzőre való bekeblezéseig és a bekeblezési végzés jogerőre emelkedéséig az átruházóra rendeli kivettetni, azt akarja elérni, hogy ez a szerzőt jogának telekkönyvi érvényesítésére serkentse. Ez az eszköz alkalmas ugyan némi eredmény előidézésére ; de egyedül ott, hol a tulajdonjog a szerző nevére való 1
