Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Imling Konrád: Telekkönyv reformok [25., 1885]
7 rozatlan arányban. Telekkönyvi állapotaink illustratiójáúl csak egy, a legközelebb mtilt időben actaszerűleg tapasztalt esetet mondok el. Valaki — mondjuk M. nevű egyén — budapesti, a kerepesi úton fekvő házat szerzett vétel útján és a tulajdonjog az 50-es években az ő részére bekebeleztetett. M. meghalt a líO-as évek elején több gyermek hátrahagyásával, kik bíróságon kívül akként egyeztek meg, hogy a házat örökségül a legidősebb fiú kapja meg, ki a többi örökösöket másként kielégíteni köteles. A telekkönyvben az örökhagyó maradt bejegyezve. Hogy az örökös tulajdonosúi telekkönyvileg bejegyeztessék, szükségesnek annál kevésbbé tartatott, mert a legidősebb fiú történetesen ugyanazon névre volt keresztelve, mint az atyja. Utóbb meghalt az ifjabb M. is, hátrahagyván négy gyermeket. Ezek közül kettő eladta a házat. A vevő átvette azt és jelenleg is birtokban van; a ház azonban a két ízbeni örökösödés, az örökösök közötti egyessegek és az adás-vevés közbenjöttének daczára a telekkönyvben még mindig az évtizedek előtt elhalt idősb M* nevén áll. És ily viszonyok fenforognak a fővárosban, húszezer forintnál nagyobb értéket képviselő ingatlanra nézve ! Méltóz- tassanak ebből következtetést vonni azon állapotokra, melyek az ország félreeső vidékein, egyenkint csekély értékű ingatlanok tekintetében léteznek. Ha pedig azon okok után kutatunk, melyek még jelenleg is magok után vonják azt, hogy a tényleges birtokosoknak, hogy azoknak, kik ingatlanokat szereznek, nagyrésze telekkönyvi tulajdonossá nem válik: akkor — eltekintve némely más, inkább csak szórványosan és kivételesen előforduló körülményektől — amaz okokat leginkább abban fogjuk találni, hogy azok, kiktől a birtokosok az ingatlanokat szerezték, magok sem telekkönyvi tulajdonosok, a telekkönyvi tulajdonostól pedig bejegyzésre alkalmas okirat kieszközlése most már lehetetlen és e szerint a tulajdonjog bejegyzésének a telekk. rendelet 71. §-a áll útjában; és másodszor abban, hogy a birtokosnak van ugyan a telekkönyvi tulajdonostól történt szerzésre vonatkozó okirata, de ez a telekk. rendelet kívánalmainak annyira meg nem felel, hogy annak alapján a tulajdonjognak még előjegyzését sem lehet kieszközölni. A telekkönyvi intézmény irányában való közöny és az
