Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Csillag Gyula: Nézetek a telekkönyvi reformról [24., 1885]
9 beigazolandó. Kimondotta nevezetesen a m. kir. Curia mint legfőbb itélőszék 1874. évi szept. 2. 700. sz. a. határozatában (Döntvtár, XIII. kötet, 44.1.), «hogy az előjegyzés igazolása iránt folyó perben csak az előjegyzett követelés valódisága és fennállása képezheti kérdés tárgyát: azon körülmény tehát, hogy magának a jognak előjegyzése helyesen eszközöltetett-e? az előjegyzés igazolása iránt indított perben kérdés tárgyául többé nem szolgálhat.» Ha ellenben az előjegyzés intézménye és ezzel az előjegyzés igazolása iránti per is eltöröltetnék: vajmi nehéz volna perlekedni valamely jog dologbeli biztosítása iránt, nehéz volna az arra alkalmas perjogi formát meglelni! Az egyetemleges jelzálogok megszüntetése tekintetében sem lehetek szerzővel egy nézeten; nem voltam 1876-ban sem, midőn e kérdésről alkalmam volt igénytelen nézeteimet előadni. Az egyetemleges jelzálogokkal kétség kívül inconve- nientiák járnak: azt is megengedem, hogy egyes esetekben rontják a földbirtokos hitelét, mert a birtokos több ingatlanán lévén a kölcsönösség egyetemlegesen bekebelezve, minden egyes ingatlan terhelése külön ki nem derül, és igy harmadik személyek, ha a birtokos újabb hitelért hozzájuk folyamodik , az egész összeget lesznek kénytelenek számításba venni. — De a követelés felosztása az egyes jelzálogi birtoktestekre, melyet az egyetemleges jelzálogok ellenesei — ezek közt Káplány ur — javasolnak, szintén igen sokszor kárt okozhat; mert lehet, hogy a követelés egy részlete a jelzálogi birtoktestből kitelik, sőt fölösleg is marad, mig a másik részlet ellenkezőleg fedezve nem leend; egyetemleges jelzálogoknál ellenben az egyik jószágtest értékének elégtelensége a másiknak feleslege által pótoltatik. Ha a hitel sürgős, meglehet, hogy a felosztás oly könnyen nem is eszközölhető, mert ehhez a jószágtestek becsértókét igazoló okmányok kellenek, melyek nem mindenkor s nem is oly könnyen találhatók. A tapasztalás megmutatná, hogy sem hitelintézetek, sem magánhitelezők nem fognának szívesen oly kölcsönügyletekbe bocsátkozni, melyekben, a követelési főösszeg felosztása folytán, ily részkötvények kiállításával, — külön bekeblezésével kellene bibelődniök! A specialitási elvvel sem ellenkezik az, mert hiszen a jelzálogokat szabatosan körülírja s a földbirtokosnak a hitelszerzésre könnyebbséget nyújt,
