Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Csillag Gyula: Nézetek a telekkönyvi reformról [24., 1885]
4 fennálló iránti hagyományos kultuszból minden áron ragaszkodni : úgy helytelen azok eljárása is, kik a reformokat nem a megkívántató helyes sorrendben és egymásutánban akarják életbe léptetni, hanem egyszerre mindent elérni akarva, a reformokat csak úgy képzelik, ha azok úgy jönnek, mint az áradat, mely mindent, sokszor még a régi földtalajnak termékeny és fejlődésképes humusát is magával ragadja. Ezen állapotban vagyunk — t. Jogászegylet — telekkönyveink reformjával szemben is. Nem akarom azt állítani, hogy nyil- vánkönyveink jelen szerkezete, magának az intézménynek alapelvei tökéletesek; kétségtelen az, hogy egy-két mélyebbre ható szükséges reformeszme megvalósítása által azok épülete biztosabbá, szilárdabbá tétethetnék s újításokra van szükség, ngy a rendszer, mint a kezelés körül is ! De bizonyos, hogy sajátkép a polgári törvénykönyv az, mely az ingatlanra vonatkozó jogok biztos bázisát nyújtani hivatva van; — a kereskedelmi és váltójog a polgári törvénykönyvtől különállón szabályozható volt, mindkettő a polgári jog körén kívül álló speciál-jog, de ily értelemben speciáljognak a telekkönyvi jog nem tekinthető, mert minden telekkönyvi bejegy ez vénynek ott van a maga háttere az anyagi jogban, s ha ez azt nem védi meg erősen, úgy a legjobb vezetés, a legszabatosabb bejegyezvény mit sem használ. Még ha Káplány Géza ur kívánsága értelmében a telekkönyvi reform meritumába ezúttal bemenne is a törvényhozás és nem elégednék meg a tervbe vett átalakítással s nehány sürgős intézkedéssel: még akkor is — t. jogászegylet — nem arra a két dologra volna fő súly fektetendő, mit ő oly erélyesen sürget, hogy az előjegyzés eltöröltessek és egy általa javaslatba hozott bizonyos rangsorozati följegyzéssel pótoltassék; továbbá: hogy az egyetemleges jelzálogok megszüntettessenek. Nem ezek — t. jogászegylet — fő kívánalmai a telekkönyvi intézmény czélba vett reformjának ! Egy összehasonlítás egyfelől Magyarország és a nyűgöt jogintézményei, másfelől a hazánkban és a nyugoti államokban fennálló telekkönyvi intézmények közt azon örvendetes eredményt mutatja : hogy telekkönyvi intézményünk épen nem áll a képzelt alantas színvonalon, hanem a telekkönyvi jog terén — ezt bátran merem állítani — a continens jobb jogalkotmányai közt foglal helyet és számos, a culturában nálunk sokkal inkább
