Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Csillag Gyula: Nézetek a telekkönyvi reformról [24., 1885]
5 előre haladott állam telekkönyvi intézményeivel kiállja a versenyt. Igaz, hogy Németország egyes államai igen kifejlett telekkönyvi rendszernek örvendenek, de sok államában a nyilvánköny- vek csak jelzálogok szerzésére vannak berendezve; azon elv, melyet a mi telekkönyveink 30 év óta megvalósítottak, hogy a tulajdonjog is a nyilvánkönyvi bejegyzés által szereztetik meg, még ott sok helyen ismeretlen. Hát még Francziaország nyilván- könyvei, melyekben sem az átiratási elv nincs teljesen keresztülvezetve, melyek specialis jelzálogokat nem tartalmaznak és melyeken a titkos és hallgatólagos jelzálogok és kiváltságok nyomása oly élénken érezhető ! — Egyéb intézményeinkhez arányosítva tehát telekkönyveink szerkezete, legalább elvileg, valóban haladott álláspontot jelez. Nyilvánkönyveink jogrendszerében a két fő hiány, melyet ki kell emelnünk, a következő : Először: hogy a nyilvánkönyvek közhitelessége, «publica fides»-e, vagyis a nyilvánkönyvi bejegyezvények föltétien hatálya harmadik személyekre nézve rendszerünkben eléggé nem való- síttatott meg. Az osztrák polgári törvénykönyv értelmében ugyanis a nyilvánkönyvi jogokat is elbirtokolni kell — mi magában véve már anachronismus — és ezen elbirtokláshoz három évi időtartam szükségeltetik, e három fatalis év elteltéig a jogszerzés megtámadható. Másodszor: hogy telekkönyveink fölvétele — a mint a németek nevezni szokták: «die Anlegung der Grundbücher» — nem volt elég tökéletes. Ugyanis a telekkönyvben foglalt ingatlanok tárgyilagos megjelölése, vagyis helyrajzi számuk, művelési águk, térfogatuk, kellő megbízhatóságot nem nyújtott, s mert a telekkönyvi adatok a kataszteri adatokkal Magyarországban csak kivételesen vágtak össze, az azonosság tekintetében is kételyeknek engedett helyet és e mellett a tényleges birtokállapot a telekkönyvi állapottól állandón eltért. Igaz, hogy a törvényhozásokban— még a legkifejlettebb fokú telekkönyvi törvényhozásokban is — azon elv uralkodik, hogy a telekkönyv a bejegyzett tárgyilagos viszonyok — minők a helyrajzi szám, művelési ág, térfogat — tiszta jövedelem, valóságáért nem kezeskedik, hanem csak a bejegyzett jogokért, más szóval: a telekkönyv nem felelős a bonumért, hanem csak a vérűmért. Ámde a telekkönyvek helyes fölvétele s épen a ka-