Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
31 zeit a XIX. század történelmi, a való tényekből kiinduló iskolája. De ez ismét túlzásba esett, midőn az őskori öntudatlan jogalkotást a mai korra nézve is a törvényjoggal ellentétbe s fölébe helyezte. Puchta hegelianus elmélete a nép jogalkotásáról e részben valóban forradalmi, de metafizikai, transcenden- talis részében a nepszellem működéséről, nem congruál a tényekkel és nem verificálható a tapasztalat által. A túlzást még tovább vitte és gyakorlatilag veszélyessé tette a spontán jogfejlődés kizárólagosságának hirdetése a mai korra nézve is, ellentétben a reformáló codificatióval, a tudományos és törvényhozási haladással, mi a tömeg meggyőződésének alá rendelné a müveitek kisebbségének aspiratióit és a jogi művelődés folyamában stagnaczióra vezetne. A történelmi irány e túlzását Savigny iskolájában a német romanistáknál, kik előtt egy ulpiani responsum ma is többet nyom minden érvelésnél, ép úgy megtaláljuk, mint Eichhoen és Geimm germanista iskolájában ultra és ősnemzeti jog-kultuszával, hol az ősi jog «vergnügtheit»-jében (Grimm Jakab: Von der Poesie im Eecht) gyönyörködtek. Mi e túlzásokat határozottan rosszaltuk és a népek művelődésének solidaritását, a jogélet egyetemes áramlatait, a korszerű relativ állami jogalkotás szükségét mindig kiemeltük. De ebből nézetünk szerint nem következik az ellenkező véglet helyessége, a szokásjognak, mint ma feleslegesnek, haszontalannak, sőt veszélyesnek eltiltása. Elfogulatlanul a politikai czélzatoktól, soeiologikus valóságában tekintve a kérdést, félreismerhetlen annak összefüggése bizonyos tényekkel, melyek valóságát kétségbe vonni senki sem fogja. Ily tény a nép műveltségének s azzal járó jogi képzeteinek különbözősége faji s helyi viszonyok, társadalmi állás és foglalkozás szerint. Egy másik tény a jogelet alakzatainak folytonos szaporodása s ennek következtében a mai folytonos, gyárszerű törvényhozás mellett is a codificatió reducálása a főbb irányelvekre, melyek casuistikus deductiója az irodalom és judicatura feladata lesz. De minél inkább lesz e deductió tisztán és következetesen elvjogi logikává, annál inkább esik a doctrinair irány, az iskolai felfogás hibáiba és annál messzebb tereli el az
