Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
27 A free trade, a birtoknak természetes vándorlása helyében a legjobb gazda kezébe, lehet a hiteljogon rést ütni, végrehajthat- lansági, terhelési, elidegenítési korlátokat visszaállítani. De a mi e régi jog segélyével ezer éven át nem sikerült a hűbéri Európa államaiban, az nem fog sikerülni a XIX. és XX. században, midőn a feudalismus alapja, a földbirtok gazdasági hegemóniája meg van törve, nálunk sem, habár kétségkívül lehet ez úton nemzeti gazdagodásunkat, állami előremenételünket föltartóztatni és veszélyeztetni. De messze vezetne itt az állami socialismus eddigi, külföldön és nálunk is ismert programmjait, azok genesisét és esélyeit bővebben taglalni vagy épen a tényleges bajok valódi gazdasági és törvényhozási orvosszereivel és a socialis joggal foglalkozni. Czélunk itt csak az volt, constatálni, hogy ma érvényes magánjogunkban a modern alapelvek kiépítve nincsenek, hogy a leszármazás és rendi különbség itt fontosságát még el nem vesztette, hogy a vagyon és jogok különbözősége fennáll, hogy a szabad föld és egyéni tulajdon postulatumai betöltve nincsenek. És constatálni kell, hogy az idők jele szerint nem is kedvező codificatiónkra nézve azon áramlat, melyet politikai életünk felszínén ma észlelünk és melynek befolyása a törvény- hozásra s a nemzet nagy részére kétségtelen. Kódexünk nagy akadályai és veszélyei itt rejlenek, a feudális, miként a klerikális jognak csarnokai és romjai alatt, egy a bajok valódi kút- forrását félreismerő, tévelygő közvéleményben és a valóban sanyargatott nép ösztöneinek elemi kitörésében. Mi e kérdést nem tekintjük politikai pártszempontból, mi különben is helytelen, mert nálunk a liberalismus nem volt még pártképző elem. Sőt ép jelen kormányunk ingadozásai, compromissumai mutatják, hogy sem pártjában, sem a közvéleményben nem bízik e tekintetben és ez által növelte az aristokratikus szellemű mozgalmat, mely társadalmunk megmentését a birtokkiváltságok visszaszerzésében keresi. Ha mi, a jogászok, kik solidaritást vallunk a 89-ki megoldással : la révolution c’est la justice, — ez áramlattal szemben nem mint doctrinairek, hanem mint az állítólag gyógyítandó
