Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
azok után (mint nem adatott a boltbérszedés, kőfejtés, téglaégetés, mészárszékmonopolium stb. eltörléséért, 1871 : 58. t.-cz.), miután viszont megszűntek a nemesi birtokkal kapcsolatban állott különös hadi szolgálat terhe és a korona háramlási joga is, a nélkül, hogy a fiscus még csak az oldalági törvényes öröklést a mai családnak és socialis követelményeknek megfelelően megszorította volna. Valamint elmulasztotta eddig az öröklési adó s átruházási illeték recompensatiojául, mint más államokban a holtkézbirtokra s hitbizományokra megfelelő külön adót róni. Ma persze, hol már forgalom tárgya és megvéve lett a legtöbb esetben ily tartozék is külön értéke szerint, a megváltás, illetve kártalanítás a szerzett jogokkal szemben nem volna mellőzhető. De a közvélemény ezt különben is követeli a birtokosok fölsegítésére. De a hűbérjognak korántsem egyedül ezen «a föld jogával az ember fölött» kapcsolatos maradványai élték túl a 48-ki átalakúlást, támogatva 1861 óta egy a régi jog szellemét sokban uraló, retográd bírói gyakorlat által. Személy- és családjogunk is még inficiálva van a középkori rendi, osztály szerinti jogok különbözősége által, ámbár a jogegyenlőségi sera negyedik decenniumában vagyunk. A főnemes, nemes, polgár, honoratior és paraszt ma is külön jogalany magánjogunkban és polgári jogai és kötelességei nem egyenlőek. így pl. a házassági vagyonjog és azzal kapcsolatban az öröklési jog különbözőek. Nyilvánul ez nemcsak a törvényes hitbér skáláiban, mely a fejdíj őskorának egy utánzata (becsületsértés, hatalmaskodás díjai, eredetileg élet díja is), de ma jelentőség nélküli, hanem a nemes hitvesek (férj nemessége, kiterjesztve a nem definiált, vág «honoratiorra» a gyakorlat által, ma is elvtelen judicatura szerint) és a polgári s paraszt hitvesek más-más vagyonjogában. Amazoknál az alap a dotalis rendszer (római hozományi jog a férj kezelési auctoritásával, mit a tételes jogot nem uraló újabb gyakorlat azonban tényleg feladott a különvagyoni és teljesen szabadrendelkezósi rendszerért, a telekkönyvi intézmény félreértése és czélján túl kiterjesztése folytán) és fennáll a fiági birtokjogból folyt özvegyi j°g (özvegynő biztosítása, a leánygyermeket, illetőleg testvért biztosító hajadoni jog, leánynegyed analogonja, most ingadozó 24
