Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
Гэ gyakorlat által sokszor nem-nemesekre is kiterjesztve) mely tisztán hűbérjogi eredetű. A polgári és parasztrendnél ellenben, amazoknál a városok német jogának befolyása folytán, emezeknél az ingó vagyon szerint, melyet egykor egyedül szerezhettek, a vagyonközösség képezte az alapot, mely mint házasság alatti közszerzeményi és abból folyó kölcsönös öröklési jog érvényben maradt; a «szerzett vagyon» különjogi természeté összes bonyodalmaival így e téren is fenmaradt és újabb judi- caturánk és irodalmunk e körül akárhány megoldhatatlan controversiát, theorémát és dubietást vetett föl. Az ősiségi patens leszámolt a fi- és leányági, ősi, szerzett, zálogbirtok stb. állapotával, melyek nemsokára utolsó példányaikban is letűnnek a gyakorlat láthatáráról. De azért az öröklött ági vagyon külön háromlását a szerzett vagyonnal szemben az ősiség szellemében és anomaliakép a végrendelkezési szabadság mellett fentartotta valamint visszaállította az özvegyi jogot az általánosított hitestársi öröklés és köteles rész mellett. Ingadozó judicaturánk mindezeket szilárd elvekre reducálni eddig képes nem volt. De a fiági, sőt elsöszülöttségi jog kiváltsága is túlélte a köteles rész és jogegyenlőség hajnalának korát. Az 1687-ben recipiált hitbizományi joga «főnemes családok díszének conserválására», kiszivattyúzott latifundiumokat teremtve, ma is ott hever erratikus sziklaként, a holtkézbirtok méltó testvére, a mai forgalmi jog, egyéni tulajdon és szabad rendelkezés hullámzó életében. És a mint 1867, de különösen 1875 óta alkotott törvényeink a jog terén is jobbára visszamenők, a demokratikus alap föladásával aristokratikus, plutokratikus velleitásokat legyez- getők, még a gyámsági törvény is a nagy vagyon kiváltságát teremté (családi tanács, 1877 : i20. t.-cz.). A hitbizományi külön örök-, sőt birtokjog (osztott, családi tulajdon, alapítói rendelkezés) mellett a papi rendnek fő- és alsó rang és felekezet szerint természetesen fentartatott külön öröklési joga, részben a kánonjog követelményei szerint, külön eljárással, mindenben kiváltságos jelleggel. De a gyakorlat a köznemest, sőt polgárt és parasztot is «fölemelte» a főnemesi hűbérjog némi magaslatára, a mennyi
