Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
20 deke szempontjából az egyedüli, mely ma még minden jogban kisebb-nagyobb mértékben érvényesül. Hogy erre a vallási, metafizikai képzetek és hagyományok is befolyással vannak,, kétségtelen. De tisztán erkölcsi és czélszerüségi szempontból is vitatható a felek autonómiájának korlátozása e tekintetben, a mint a szerződési szabadság általában mindenütt a borii mores által megszorítva van. A házassági jog (és tiszta családi jog) általában nem sequi- parálható teljesen a tulajdonképi vagyonjogi magánjoggal és sokak által teljesen a közjog részére vindikáltatik. Mi ugyan az egész felosztást köz- és magánjogra hibásnak, a modern jog szempontjából — mely a souverain családfoederatiót nem ismeri — avult és valótlan, ókori (római) classificatiónak tartjuk s az államérdeket és állami beavatkozást az egyéni szabadságból folyó alapjogok tisztelete mellett nem látjuk kizárva a tisztán gazdasági (magán) jog terén sem. De annyi bizonyos, hogy a házassági (családszervezeti) jogban túlnyomó az ethikai momentum, a vagyonjogban ellenben a közgazdasági, forgalmi érdek, hogy ebből különböző jogkövetkezmények folynak. Hogy a házasságjogi fejlődés a tényleges viszonyok és érdekek nyomása alatt mindinkább a rigorismus föladására és a szabad szerződés felé (Amerika!) vezet, kézzelfogható. Ennek helyes vagy helytelen volta fölött vitatkozni nincs itt .helyén, különben is meddő, mert nem az okozatok, hanem az okok vitatandók, melyeket törvény el nem ér. Sőt állíthatni, hogy a mai jogérzettel és erkölcsökkel ellentétbe helyezkedik minden tételes jog, mely a régi vallásjogi merevséget uralja. Az egyén tisztelete kivívta a nőnek is szabad költözését és állását, hol nem de jure, mégis de facto. E mellett pedig a tényleges fölbontásnak jogilag el nem ismerése csak az erkölcsi romlás további fejlesztése lehet. Látjuk ezt nálunk is, hol a katholikus házasságjog szigora folytán ép a katholikus hívők hitnélküli áttérése in fraudem legis, ifjabb házasodhatás végett, napirenden van. Bölce törvényhozó ilyenekre alkalmat adni nem fog. A mi különben az állami rendezés jogosultságát e téren a megoldás más módjának lehetetlenségén és más kulturálla- mok példáján kívül igazolja, az az, hogy eltekintve a protestáns
