Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
ál és zsidó egyházjog állami forrásától s a többi akatholikus felekezet jogautonomiájának állami szabályozásától, épen nálunk a legrégibb jogemlékeken kezdve az állami ingerentia a katho- likus házasságjogra is kimutatható és nem is képezte az apostoli király circa sacra reservált jogainak hasonmását. Nem vonatkozunk itt Kálmán király végzése magyarázatának controversiájára (melyben szerintünk Kováts Gyula tévedett) és csak magára a most tárgyazott Hármaskönyvre utalunk, hol a matrimonium putativum meghatéroztatván, a vérrokonsági akadály a negyedik ízig országunk törvényeire is visszavezettetik. (I. 106. 107.) Az egyházjogok érvényben levő magánjogi szabályai tehát csak a fent kifejtett értelemben lesznek figyelembe vehetők codificátiónk által. All ez különösen az ősrégi katholikus házasságjogról, ép mert nem-nemzeti, universalis alapon akart nyugodni, melyet az egyház dogmáiban keresett. A mi alkotandó jogunk pedig épen a családjog terén kell, hogy korszerű és nemzeti, jelen erkölcsi érzületeinknek és társadalmi viszonyainknak megfelelő legyen. Ha pl. a kánonjog a rokonsági akadályt negyedik ízig tartja fen (a dispensatiók érdekében) s Gratián ezt Aristotelestől indukálja, mert négy elemből áll a föld és négy nedvből a test, úgy a horror naturalis és keresztezési érdek ezen fölfogása Dakwin századában már csak mosolyra tarthat számot. IY. A hűbéri és germán jog kérdése. Kimutattuk annak helyén, hogy történetileg fixirozható legrégibb magánjogunk a germán törzsek hübérszerű jogával azonos, minőt különben a modern jogtörténet kutatása (Maine, Laveleye, Cliffe Leslie, Heusslee stb.) minden faj primitiv szervezetében kimutatott. A hűbéri jog, a mint az adományrendszerben már az Anjou-ház előtt amaz ősjog (nemzetségi köztulajdon és folyományai) mellett hazánkban csirázott és utóbb teljes következe
