Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]

szemben, úgy a külföldi kódexekkel és törvényekkel szemben, melyek a mieinkhez hasonló jogi múlt talaján, a római, germán, kánoni és hűbéri jog földjén, keletkeztek és hasonló kultúrán, tudományon táplálkoztak, sem adhatjuk fel ez önálló kritika jogát és nem aljasodhatunk vak fordítókká vagy választásnélküli kompilátorokká.

És itt a modern tudomány követelményeit a római jogi rendszerrel és a létező kodex-typuszokkal szemben egyaránt méltatnunk kell. Ez pedig kihat első sorban a magánjogi törvénykönyv kerete és beosztása, anyaga és rendszere fontos kérdéseire.

Nagy tévedés lenne, a priori legjobb mintának tartani a szász kódexet, mert Puchta rendszere szerint épült fel, és az ismert «általános részt» a szerint construálni, mint Hoffmann tervezete in extenso, Győby és az enquéte-é kivonatban tevék: alkotmányjogi (források, visszahatás), specialis (nemzetközi) jogi és jogdogmatíkai keverékből.

III.

A kánoni jog kérdése.

Werbőczy (Előb. 9. ez.) még isteni jogot ismer, melyet az ország törvénye nem törölhet el; például említi a papi tizedet, mely alól csak a pápa menthet fel. A polgári jog az egyházi törvény ellen nem bír szerinte erővel, ha egyházi szabadság vagy kiváltság forog szóban, csak világi ügyekre nézve előbbre való a polgári törvény.

Felmerül tehát miként a római, úgy a kánonjogi forrás érvényének és fentartásának kérdése.

Kimutattuk annak helyén, hogy a kánoni jog számos tétele átment magánjogunkba és perjogunkba. Tudjuk, hogy a római jog nagy része csak a kánoni jog által módosított alakban ment át a középkori jogokba.

A kánoni jog szerepe sok tekintetben üdvös volt. A nyers erőszak és hatalom korában a jognak előbbrevalóságát isteni tekintély alá helyezve fentartotta és az ordaliák, párviadal, ököljog helyébe bírósági eljárást ültetett.

15