Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)

Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]

11

(animo, corpore) Sayigny tanának recipiálása, mely annak megoldhatlan zavarát beviszi gyakorlatunkba. (142. §.).

/

Újításai sorából az előbbi gyakorlattal szemben nagy horderejű példákul említjük közszerzeményi tanát, mely szerint — szorosan a Hk. III. 29. értelmében — a condominium, a nő házasság alatti tulajdon részessége ellen foglal állást, és hozományi tanát, hol a visszakövetelés restrictióját a Hk I. 110. értelmében a dolus esetére szorítja (274, 342. §§.).

Kelemen, ki még nem szeret a római corpus jurisra közvetlenül hivatkozni és sokat merít Mabtini természetjogából (1. p. o. Institutiones jur. priv. hung. 1814. II. 594. §. a) a polgári alapszerződés a fejedelmi domínium eminens alapja és II. 354. §. a tulajdonról stb.), az országútakat, hajózható folyókat stb. a res publicae közé sorozza quae totius gentis Hungaricae propriae sunt (II. 345. §.); a magyar pignust mint dominium utile-t construálja (III. 622. §.); culpa lata, levis, levissima tanát ismeri (II. 559. §.); a tévedés tanában közvetlenül a római jogra hivatkozik (III. 604. §. **). És eltekintve az általános tanoktól a dolgokról, kötelmekről, vagy a gyámsági, apai hatalmi, örökbefogadási jog számos tételétől, melyek római eredetét kimutattuk, az egyes jogügyletek részletesebb kifejtésénél is sokszor követi a romanistákat, mint p. о. III. 631. §.

4. a) azon esetekről, midőn a bérbeadó ejiciálhatja a bérlőt, hol a «Doctorok» alapján tanít szabályt és kivételelet.

Kérdés tehát, mennyiben vehető és veendő alapul subsidiarie a római jog — vagy legalább tényleg recipiált tanai, elvei — codificatiónk által ?

Kérdésünk itt azonosul a római jog mai legislativ értékének kérdésével, mely tudvalévőén nagy irodalmat és sok vitát szült, de mely felett az akták ma bezárva vannak.

Senki sem tagadja a római jog tanulmányának nagy becsét magasan kiképzelt technikája, gyakorlatilag felvilágosító gazdag casuisticája és az intézmények czélját következetes logikával uraló dogmatika szempontjából. És e tanulmány becse csak azáltal sülyedt újabban, hogy az új tudományok nagy száma mellett a közvetlen, beható forrástanulmány helyét annak úgyszólván elvont, extractiv, merőben doctrinair tanuk mánya az irodalomtörténet és svstematika alapján váltotta fel.