Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Emmer Kornél: A polgári peres eljárás reformja [14., 1883]
rendszer, megtartatott a polgári eljárásban, mintha egyszerre igaz is, hamis is lehetne. Hasonló alapon támadja meg a Code de pr. civ-nek a felek kihallgatása körül követett rendszerét és mindkét irányban, szokott, a népszerűségig lucidus, irályával s a peres eljárás lélektani momentumainak mély ismeretével fejtegeti szükségét annak, hogy az ítélni hivatott bírák és a kihallgatandó felek és tanuk között közös találkozás, kölcsönös felvilágosítás és közvetlen érintkezés helyt találjon. E szerzőből meggyőződhetik értekező úr arról is, hogy a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság elveit nem német szobatudósok találták fel, mert az «avantages du Systeme de la publicité et du débat oral, az instruction publique et orale, a conviction intime», mint szem előtt tartandó elvekkel, Bellot művében úton-útfélen találkozunk. De hisz ez genfi ember, — mondhatná értekező úr, — ez nem conservatiV franczia jogász ! Üssük fel Boncenne atya könyvét, mely szintén e század elejéről való. О is kárhoztatja a Code ez intézményét, holott különben annak sagesse-ét eléggé dicsérni sem tudja. «II faut avoir le témoin devant sói (a tanúnak itt kell állnia előttünk) úgy mond — pour mésurer la confiance qu’on doit prendre en lui» (hogy mérlegelhessük, mennyi hitelt érdemel) s azután a közvetlenség előnyeit részletesen elsorolván, így folytatja: «Vegyék számba az értelmezés mindazon árnyalatait, melyeket némely szó megenged, az értéket mit azoknak, ilyen vagy olyan előadási mód kölcsönöz, a különbséget, mely a vallomást tevő s az azt jegyzőkönyvbe foglaló biró gondolkozása és életmódja között van ... s azután mondják meg, váljon józanul elhitethe- tik-e önmagukkal, hogy egy tanúvallomási jegyzőkönyvből megszerezhessék azt az erkölcsi bizonyosságot, mely szükséges arra, hogy határozhassanak nyugodt lelkiismerettel. («Calculez toutes les nuances que présentent certains mots; la valeur que leur donne telle ou telle maniére de les proférer, la différence qui existe entre les habitudes de l’homme qui dépose et celles du juge, qui rédige sat., et dites si vous pouvez raisonnablement vous flatter de recueillir dans la lecture d’un proces verbal d’enquéte, cette certitude morale, qu’il faut avoir pour decider en sécurité de conscience») és sajnálkozva constatálja, hogy ez 23
