Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
A MAGYAR JOGÁSZEGYLET 1885. JAN. 26-IKI TELJES ÜLÉSE. Kapirenden van Dr. Dell’Adami Rezső : «Magánjogi codificatiónk és régi jogunk» czímü felolvasása. Dr. DeirAdami Rezső: I. A hazai joganyag gyűjtésének és bírálatának szükségessége. Eddigi elhanyagolása. «Az anyagi magyar magánjog codificátiója» czímű művem első részében vizsgálódás tárgyává tévén magánjogunk nemzeti eredetének kérdését, azon eredményre jutottunk, hogy az már Werbőczy korában kivetkőzött volt ősi nemzeti jellegéből és a nyugot-európai jog forrásaiból merítette legfőbb tételeit. Elvonult szemünk előtt a magyar jogtörténet képe nagy, hullámzó vonásaiban. Láttuk az ősi törzsszervezetet birtokközösségével. Láttuk, miként folytak be a honalapítás után részben az itt talált szláv elem közvetítése mellett, részben közvetlenül a régi germán jog intézményéi családi és birtokjogunk rendjére már az Árpádkori fejedelmek alatt és miként szivárogtak be a kereszténység fölvétele után majd byzanczi, majd olasz befolyás alatt a római és kánoni jog elvei. Láttuk az olasznémet hűbéri jog későbbi térfoglalását, mely állami rendjeink birtokjogának alapjait kölcsönzé, mi mellett a nem-nemes lakosok magánjoga utóbb minden országos jelentőségét elveszté. Kimutattuk, hogy magában a hármas könyvben, magánjogunknak 48-ig alaptörvényében, az e jogelemek mellett fölvett legtöbb magánjogi szabály egyenesen a római corpus jurisból recipiál- tatott. — Ezen eredményeket egybevetve azzal, hogy a középkori vagy ősi, törzsszövetségi hübérjognak sem alapelveit, sem folyományait alkotandó magánjogi törvénykönyvünkben visszaállítani nem lehet a 48-iki alapelvek megsértése nélkül; hogy az -ősiségi és adományrendszer eltörlésével, összhangban mostani közjogi alkotmányunkkal, mely a jogegyenlőséget és egyéni szabadságot tette a rendi kiváltságok és osztályszervezet helyébe, 1*
