Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Dell’Adami Rezső: Magánjogi codificatiónk és régi jogunk. I. [23., 1885]
régi jogunk zöme el van ejtve és korunk szellemével, társadalmunk gazdasági érdekeivel és művelődési folyamával ellenkeznék annak mesterséges fölélesztése: ki kellett mondanunk azt is, hogy magánjogunkat történelmi alapon codificálni nem lehet, mert a codificátio a nemzeti jelleget és jogfolytonosságot nem helyezheti a gyakorlati czélszerűség és korszerű haladás fölé. De e mellett elismertük, hogy a regi jog azon elemeit, melyek, miként a római jogból származottak, megfelelő átalakításban még érvényesíthetők, mellőzni nem tanácsos és nem illő. Egészen eltekintve a nemzeti kegyelet érzelmeitől, melyeket magánjogi dolgokban túlbecsülni a valóságnak meg nem felelő és nevetséges volna, a törvényhozási politikának fontos érvei szólnak e részleges, jogosúlt fentartás mellett, melyet nemcsak az átmenet könnyebbsége, hanem az új jog helyes szellemben való alkalmazása végett is úgyszólván a jogbiztonság követel. De még ha egyetlen tétel sem volna fentartható eddigi jogunkból, mert a bírálat kimutatná valamennyiről, hogy elavult, helytelen, hogy annál jobb és viszonyainknak mégis megfelelő kínálkozik a modern külföldi törvénykönyvekben és tudományban, hogy amaz nem fér össze új, leendő jogunk rendszerével: ezt is csak ezen bírálat lelkiismeretes gyakorlása állapíthatná meg, mely alúl tehát semmi esetre sem menthető föl törvényhozásunk, ha a lelkiismeretlen felületesség vádját ki akarja kerülni. A birálat gyakorlása pedig első sorban az érvényben levő, esetleg fentartható jogtételek és elvek gyűjtését tételezi föl, melyet mi mindenkor a codificátio egyik szükséges előmunkálatának jeleztünk. Tényleg nem is codificált máskép soha nemzet, melynek jogi múltja egyáltalán volt. A code Napoleon szerzői előtt feküdtek a római és szokásjogok földolgozott gyűjteményei. A porosz Landrecht vagy az osztrák polgári törvénykönyv szerzői a végtelen előmunkálatok között a fennálló jog óriási anyagát ép oly kevéssé mellőzték, mint az olaszok, kik tulajdonkép csak egyes volt állami codexeiket kompilálták. Pedig ez nem zárta ki, hogy e mellett a korszerű haladás igényei is érvényesüljenek amott a nagy forradalom vívmányainak, emitt a természetjogot alkotott fölvilágosodás és 4
