Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
Nagy Dezső: A polgári peres eljárás reformja [13., 1883]
i ez annak, hogy képzelt ellenfelekkel viaskodnak, hogy szélmalom harczot folytatnak. Hol van tehát az a láthatatlan hatalom, melyen annyi nemes törekvés hajótörést szenvedett. Ha hasznos munkát akartak volna végezni perjogi Íróink, úgy legelső sorban a komoly ellenséget kellett volna felkeresniök és ezzel szembe szállaniok. De ők e helyett újra és újra egész chablonszerüséggel sorol- gatták fel több-kevesebb frázis kíséretében a szóbeliségnek és írásbeliségnek qua elvnek százszor hallott előnyeit és hátrányait, végre a szóbeliség előnyére concludáltak. S mi lett ennek a következménye. Az hogy e kifejezések üres jelszavakká váltak. Nagy közönségünk, úgy a jogász mint a laikus, megszokta az írásbeliség alatt valami olyant érteni, mely egy rósz hasznavehetetlen intézmény, mely minden igazságügyi nyomorúságnak az oka, mely akadálya minden életrevaló reformnak, melynek kiirtása épen ezen okoknál fogva mindenkinek leghőbb vágyává érlelődött. Szóval, a kedélyeket tökéletesen előkészítették a szóbeli eljárási forma meghonosítására; de nem az értelmet. Jogászközönségünk nagy tömege ma még távolról sem tudja azt, hogy a szóbeliség alatt mit is óhajt ö tulajdonképen. A hány nálunk az ember, a puszta jelszó után indúlva annyi többé-kevésbbé hamis fogalmakat alkot magának róla. Mindegyik construál magában egy egyéniségéhez mért szóbeli eljárást, s midőn jobban meggondolva a dolgot, belátja, hogy az a gyakorlatban bajosan lenne kivihető, kimondja a sententiát, hogy még nem vagyunk érettek a szóbeli eljárásra. Sem a nemzetiségi kérdés, sem a polgári törvénykönyv hiánya, sem a dolog pénzügyi oldala, hanem igen is ebben a hamis gondolatkörben való- elmélyedés képezi az úgynevezett szóbeli eljárásnak legelső akadályát, az ügy számbavehető komoly ellenségét. Ennek leküzdésénél várt volna hasznos feladat perjogi íróinkra; nekik első sorban a nagy közönséget kellett volna e hamis gondolatkörből kiemelni. De ők e helyett még táplálták azt, s habár öntudatlanról, az épen elősegíteni kívánt jó ügy diadalát évekkel dobták vissza, a védelmezett ügy ellenségeivé szegődtek. Nehéz szívvel teszem, de ki kell mondanom, hogy e tekintetben az első jogász-gyűlés és az ezt követők sem alkotnak
