Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
/•'•'.Ж 33 annyi, mint rossszul alkalmazni, annyi, mint azt megsérteni. Akármennyire álljon tehát a most érintett szabály: a másod- bíróságnak sohasem lehet oly szabad keze az ügy méltányolása és megítélésénél, mint volt az első bíróságnak. A történtekről fenmaradt írásbeli adatokat nem létezőknek, a semmivel egyenlőknek a másodbíróság sem tekintheti. Ott az elsőfokú Ítélet, az ülési jegyzőkönyv, s ebben a beismerés, mely többé vissza nem vonható, a tanúk és szakértők vallomásai, a bírói észlelet a szemléről, melyek a másodfokú tárgyalásnál is majdan felolva- sandók; — főleg ha a tanúk kihallgatását a személyekben vagy a szakértők újólagos nyilatkozatát a dolgon történt változások meghiúsítanák. Ha aggodalom nélkül kimondhatjuk, mert az anyagi igazság érdekében ki kell mondanunk azt, hogy a másodbírósági eljárás alapja az első bírósági ítélet, és ha kimondhatjuk, hogy a kereseti alap megváltoztatása a íölebbviteli bíróság előtt meg nem engedhető: úgy ki lehet, sőt ki kell mondanunk azt is, hogy itt a felek olyan tényeket, vagy bizonyítékokat föl nem hozhatnak, melyek egészen újak, melyek tehát ha az első bíró- ságuál felhozattak volna, a pernek ott is egészen más eredménye lett volna. Ezek úgy a jogi gondolkozás, mint a természetes észjárás szerint is nem a fölebbezésnek képezhetik tárgyait, hanem a perújításnak. A szóbeliség az újítások megengedését a fölebbezésben nem követeli, sőt jogi természete határozottan ellenzi. Sokkal inkább az írásbeli eljárás az, mely a fölebbezésben is helyet ád az újításoknak. Ezt bizonyítja a jogtörténet, különösen a németek jogtörténete elkezdve a legrégibb írásbeli perjogtól a legújabbakig. Innen van, hogy a németeknél ezen föl- lebbezési újitásokhoz is ép oly természetes és szívós a ragaszkodás, mint a már magát rég túlélt Beweisinterlocut-hoz, vagy Eventualmaxim-hoz vagy minden más oly intézményhez, melyet ők hazainak tekintenek. És ez sok tekintetben igen helyes is. Azért haladtak annyira elő, mert ősnémet intézményeikhez szívósan ragaszkodtak mindaddig, míg azok czélszerűtlenségét a tudomány és gyakorlat be nem bizonyította. Jól tudják ők, hogy az ősi intézményekből hell meríteni a korszellem követelte változtatásokat, Úgy de nálunk az újítások felhozása a fölebbezés3
