Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
des pereknél kizárólag ügyvédekre bíznám. Ez által ugyan az iigyvédek munkája szaporodnék, de talán mai viszonyok közt nem haragudnának érte. Megjegyeztetvén, hogy az írásbeli előterjesztésnek a közvetlen szóbeli tárgyaláson eszközlendő módosítását, avagy megváltoztatását mi sem gátolja; a hol tehát az utólagos, vagy pótelőterjesztések is megengedendők és rend szerint azonnal elintézendők; kivevén, ha az ellenfél e miatt a tárgyalás elhalasztását kéri, mely az újító terhére és költségére mindig elrendelendő. Megjegyeztetvén továbbá, hogy sommás perekben a szóbeli tárgyaláson a felet akár ügyvéd, akár nem ügyvéd képviselheti, ha maga megjelenni akar. Az eddigiekből láthatólag én nem akarom a franczia rendszert, mely kétféle előíratot használ, t. i. tájékoztató iratokat (défenses) és zárindítványokat (conclusions). Egyik, vagy másik mindenesetre fölösleges. Én a tájékoztató iratokat (défenses) tartom fölöslegeseknek. Ezeket mindenféle ügyben ki akarnám zárni; mert én nem képzelek esetet annyira bonyodalmasat, melynek valódi állását föl ne lehetne ismerni egyrészt a felek írásbeli előterjesztésének világos és határozott pontozataiból, melyeket tárgyalás előtt a bírák is megolvashatnak; másrészt pedig a kimerítő szóbeli előadások útján, melyeknél minden homályos pontiránt azonnal felvilágosítás szerezhető. — Kizárnám továbbá a szoros értelemben vett Írásbeli eljárást (instruction par écrit, sans plaidoirie) is rendszerint s még a felek kölcsönös beleegyezése esetén sem engedvén meg; mert ez folytonos visz- szaélésre vezethetne ott, hol a szóbeliség behozatala szándékol- tatik s a hol az írásbeliséghez nagyobb még a ragaszkodás, azon sok kényelemnél fogva, melylyel különben együttjárni szokott. Csak egy esetben tennék kivételt: a számadási perekre nézve; még ezekre nézve is csak akkor fogadnám el az írásbeli pöríratos eljárást szóbeli végtárgyalás nélkül, ha azok igen bonyolultak és rendkívül nehéz alkatrészekből állanak. De nem akarnám t. barátom Plósz eljárási tervezetét sem. Mert ez bonyolult és hosszadalmasnak látszik. Visszavezetne bennünket az 1848 előtti korba, midőn eljárásunk minden rendes pörben két tárgyalásra oszlott, t. i. kifogási tárgyalásra és érdemleges tárgyalásra, egy caesurával a közbenszóló ítélettel, mely után a kifogásokra 25
