Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 2. kötet (13-17. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 2. (Budapest, 1885)
A polgári peres eljárás reformja. Az 1883. november 17-től deczember 1-ig folytatott vita [16., 1883]
tes vizsgálatot tartson és arról az ő részére tanúsítványt adjon. A megkeresett hiteles személy, vagy a hiteles hely kiküldöttje azután vizsgálatot tartván, kihallgatta a perben megidézendő alperest, a tanúkat és szakértőket s ezen eljárásáról hiteles pecsétje és aláírása mellett tanúsítványt készített és hivatkozván abban az ügy bővebb földerítésére szolgáló egyéb bizonyítékokra is, további használat végett azt fölperesnek adta át. Ezen tanúsítvány, illetve írásbeli jelentés azután felperes által az ítélő bíróság elé terjesztetett és ott a kitűzött napon felolvastatván, a felek részéről megkezdődött a szóbeli tárgyalás, melyre az ítélet alapíttatott. — A másik mód a megintési eljárásból állott, czélja lévén, hogy a megintető a megintett fél feleletéből tájékozást és jogi következtetést származtathasson. A megintés szintén vagya hiteles hely kiküldöttje, vagy hiteles személy által eszközöltetett éspör esetében úgy a felhívás, mint az erre adott felelet a keresethez volt mellékelendő. Az előbbi mód csak a nemesek és birtokos papok nagyobb fontosságú és bonyolultabb pereiben for- dúlt elő. Míg az utóbbi más ügyekben is alkalmaztatott és pedig legalább 15 nappal a kereset beadása előtt; — elannyira, hogy az írásbeli előkészítés ezen utóbbi módja egész a legújabb időkig fenmaradt — alig indíttatván pör, a melyet a hivatalos megintési eljárás meg nem előzött volna. — A megintési felhívás és az erre adott felelet, mint előkészítés, nem minden ok nélkül hasonlíttatik össze az indokolt zárindítványokkal (conclusions motivées), melyek mindkét részről az ügyállás rövid előadását tartalmazzák, mint ilyenek, még az ítélet szövegébe (qua- lités) is bele vétetnek és melyekre nézve a franczia jogászok erősen hangoztatják, hogy csak ezeket kell megtartani a mostan szokásos előíratokból; mert a többiek mind fölöslegesek és haszontalanok, sőt a szóbeliségre nézve egyenesen ártalmasok. Igaz, hogy különösen a múlt század vége felé, a mettől kezdve az írásbeli eljárás rendes szabálylyá emelkedni kezdett, nálunk a gyakorlat mindig gyengébben foglalkozott a szóbeliség ezen utóbbi fajával, mely t. i. előíratokkal eszközöltetik. De a hazai jogélet sohasem szűnt meg hangoztatni ennek fontosságát, szükségességét és hasznosságát. Tisza Kálmán, Tóth Löeincz, Chorin Ferencz országgyűlési képviselők épúgy, miként bí- ráink, ügyvédeink, jogtanáraink és egyáltal jogtudósaink legje20
