Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 1. kötet ( 1-12. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 1. (Budapest, 1884)

Dell' Adami Rezső: Igazságszolgáltatásunk és közigazgatásunk reoja [1., 1880]

5 vényhozásban, a forradalmat már elkerülhetlenné teszi. A culmináló forradalom, a convention nationale 1793-ban ismét magához ragadja a végrehajtó hatalmat is, sőt ezt kiterjeszti a birói hatalom, a parlamenti réglements fölé ; ezáltal a legabsolutistikusabb reactio és terrorismus jellegét ölti magára, előkésziti a forradalom bukását, egyengeti az imperátori dictatura útját. De mindezen eszmei és ténybeli ephemer oscillatio nem reágált lényegesen a haladás iránytűjére; mindezen mulandó túlhajtás és szükséges ellenáramlata nem compromittálhatta állandóan a helyes alapot, a melyből kiindult, és melyet Francziaországban az administrativ absolutismus ellenében már a XVIII. században az u. n. angol iskola, Montesquieu, Delolme, Voltaire és nemzetgazdászati szempontból a physiokraták, Quesnay, Turgot kijelöltek volt. II n'y a pas de préscription pour lesidées utiles, mondá Necker ; a reformmünek 1793-ban megszakadt fonalát újra felvette 1815-ben a 89-es elvekhez visszatérő mozgalom. A restauratio fényes nevei, élükön a XIX. század Voltaireje, a szabadságjog nagy bajnoka, Benjámin Constant, az alkotmányjog hírneves doctrinairjei: Eoyer-Collard, Guizot, Duvergier de Hauranne, Barante, Daunou, Pellegrino Bossi; az egyéni szabadság és korlátolt államhatalom újabb szószólói: Tocqueville, Vinet, Odilon Barrot, Jules Simon, Edouard Laboulaye; és a francziák nyomaiban minden culturállam legjobbjai: Bentham, Stuart Mill, Cobden, Bright, Lieber, Bomagnosi, Gioberti, Minghetti, Morpurgo, Castelar, Kant, Zachariae, Mittermaier, b. Eötvös Jósef azon nemes küzdelmet folytaták, melyet Montesquieu megindított volt, és melyben ők a rendőrállam mindenhatósága ellenében, mely Laboulaye hires definitiója szerint a salus publica révén a jót gátolja, hogy a roszat megelőzze, a jogállamot, az egyéni és társadalmi szabadságot proklamálják, melynél fogva az államhatalom csak a roszat büntetve, a jót megengedi, melynél fogva a birói hatalom nem lehet az administratio alárendelt ága, hanem önálló, független oltalma minden egyéni jognak magával az államhatalommal szemben is. Mily merész újitást tartalmazott Montesquieu tana, azt ma, midőn legalább a törvényhozó és végrehajló hatalom megosztása és helyes viszonya megszűnt vitásnak lenni, csak úgy Ítélhetjük